Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

167 tévedésbe ejtés nélkül került, és az adókönyvecskék meghamisítása csak utóbb, az eltulajdonítás palástolása végett történt, tehát külön bűncselekményt meg nem állapit, továbbá mert nevezett vádlott a szóban lévő, egyenként 5 frtot meghaladó értékeket hasonlókép hivatali állásánál fogva vette kezéhez, ós eltulajdonításuk által büntettet követett el, azonban a kir. ügyész ezen esetekben is csak a sikkasztás vétségében indítványozta öt vétkesnek kimondatni. K. István és érdektársai hátrányára nevezett vádlott nem csalást, mint az elsöbiróság minősiti, hanem okirathamisitást követett el. Ez esetben a fizetési meghagyások és a hivatalos C. nyilvántartási lajstrom meghamisítása a kárositás eszközéül szolgáltak, és azok felhasználásával fizettetett magának, Cs. Béla dijosztalókokat, ezen cselekménye tehát mind a régibb törvények, mind a B. T. K. 391. §-a szerint az okirathamisitás bűntettét állapították meg és az előbbiek mint enyhébbek alapján elbirálandóknak mutatkoztak. A Gr. Károly és H. Antal által panaszolt tényekben is csalást talált a kir. törvényszék, azonban itt is okirathamisitások forognak fen. C-s. Béla ezen felektől nem vett fel készpénzt, hanem tartozásai fejében csak azoknak adójárandóságát igérte kifizetni, ezt azonban nem teljesítette, hanem adókönyvecskéiket és részben az adólajstromot hamisította meg, mi által egyrészt tartozásaitól mentesülni, másrészt az államkincstárt kárositani czélozta. Ebbeli eljárása, közokirat képezvén a hamisítás tárgyat, a fenébb hivatkozott régibb törvény alap ján okirathamisitás bűntettének volt nyilvánítandó. Ellenben az O. Mihály hátrányára elkövetett váltóhamisítás a B. T. K. 403. §-a alapján volt elbírálandó, mert az a hivatkozott B. T. K. 101. §-ának útmutatása szerint, az 1844. VI. tcz. 28. §-ánál enyhébbnek tekintendő. A M. B. Antal részére M. István örökösei adótartozásának törlesztéséről kiállított valótlan tartalmú bizonyítvány, mivel ez a községi elöljáróság adóbeszedői hatáskörében Cs. Béla adókezelő által az elöljárók félrevezetésével állíttatott ki, nem a B. T. K. 400. §-ában körülirt vétséget, mely csak az okirathamisitáshoz való közreműködést, de nem magát a hamisítást tárgyazza, hanem az okirathamisitás bűntettét állapítja meg. Mindazáltal az esetben is a kir. ügyész indítványa vétségre irányulván, a kir. törvényszék minősítése szigorítható nem volt. A V. István hátrányára elkövetett hivatali visszaélést az elsöbiróság a B. T. K. nek a tett elkövetése idejében érvényben volt gyakorlatnál enyhébb intézkedést tartalmazó 471. §-a alapján helyesen minősitv^n, ítéletének vonatkozó része csuk a bűncselekmény tüzetesebb megjelölésére nézve volt megvál-