Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

164 részkedési czélból forgalomba tette, s azt addig ki nem fizette, kétségtelen a2 is, hogy vádlott ezen tette által az okirathamisitás bűntettében tette magát bűnössé. Végre beismerte vádlott, hogy mint közhivatalnok köteles volt a hátralékos adó végett V. István ellen végrehajtást foganatosítani, és a helyett, hogy azt foganatosította volna, kiegyezkedett vele akként, hogy haszonbérbe veszi az adóval terhelt földeket, s igy vádlott, tekintve, hogy kötelessége szerint sem az adót, sem pedig a kialkudott bérösszeget az állampénztárba be nem fizette, a hivatalos eljárásban kötelességét megszegvén, V. Istvánnak 200 frttal való megkárosítására jogtalan hasznot szerzett magának; ennélfogva tehát vádlottat a hivatali visszaélés vétségében vétkesnek kimondani kellett. A büntetés kiszabásánál figyelembe vétetett vádlottnak rovatlan előélete, ártatlan családja, töredelmes és bűnbánólagos beismerése mint enyhítő, ellenben az okozott kár nagysága, ugy nem különben az is, hogy vagyoni viszonyaira való tekintettel a kár megtérítésére kilátás nincs, és hogy különbféle bűntényeket elkövetvén, ugyanazokat üzletszerűen folytatta, mint súlyosító körülmények, és e szerint a büntetőtörvényk. 98. §-a, valamint 92. és 2. §§-ai figyelembe való vételével kellett őt az ítéletben kiszabott h írom és fél évi börtönbüntetés elszenvedésére, ugy ennek következtében a bűnvádi eljárási ós rabtartási költségek megtérítésére elitélni. Ellenben a S. József kárára elkövetett hivatalos visszaélés vádja alól fel kellett őt menteni, mert a bizonyítási eljárás eredménye szerint be van igazolva, hogy a lefoglalt kukoricza a megtartott nyilvános árverés utján eladatott, és hogy ez alkalommal a venni szándékozók többen voltak, s igy azon körülmény, hogy Sch. József vádlott részére vásárolta meg a kukoriczát, a hivatali visszaélésnek tényálladékát, tekintve, hogy nincs igazolva miszerint vádlott a hivatalos intézkedésben kötelességót megszegvén, valami kárt okozott volna, nem képezheti. Továbbá felmentetett nevezett vádlott a Schw. József kárára elkövetett sikkasztás vádja alól. mert határozott tagadása ellenében azon ténykörülmény, hogy ő a kérdéses 96 frtnyi pénzösszeget az adótörlesztés fejében kapta és azt elhasználta, vagy hogy ezzel mint sajátjával rendelkezett volna, tekintve a panaszosnak erre vonatkozó és a M. Ádám határozott azon vallomását, mely szerint ugyanaz a szóban forgó pénzösszeget G. Jánosnak átadta továbbítás végett, be nem igazoltatott. Ugy szintén felmenteni kellett vádlottat a F. Mátyás kárára elkövetett sikkasztás vádja alól, mert a befejezett bizonyítási eljárásból az tűnik ki, hogy az illető 72 frt 16 krból álló pénzösszeg helyesen