Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

146 1036 frt 12 kr. és járulékai iránt, melynek tényállása a következő volt. P. J. felperesnek egy 5557. sz. első hazai takarékpénztári pénztárijegyet küldött be értékesítés végett. Felperes a pénzt táviratilag meg is küldé és a takarékpénztárnál a jegyet azonnal fel is mondá. A felmondás alkalmával semmiféle akadály sem forgott fen. Midőn azonban felperes a fölmondási határidő lejártával újból jelentkezett a pénz felvétele végett, arról értesült, hogy a pénztári jegy időközben rendőrileg elkoboztatott ós a fenyitő törvényszékhez bünjelképen beterjesztetett, mivel az V. L. által az első leánykiházasitó-egylet pénztárából, annak kárára elsikkasztatott. Ezen jegy kiadása a fenyitő törvényszék által megtagadtatott; sőt a kérdéses pénztári jegy a fenyitő törvényszék utasitása folytán birói letétbe helyeztetett. Később pedig a per folyama alatt nevezett egylet javára ki is utalványoztatok. Ennek folytán jogában áll a felperesnek kártéritést követelni, a mit a fenti összegben felszámit. A szóváltások befejezése után ez elsőbiróság részéről 50729/875. sz. a. 1876. január 31-én a következő itélet hozatott: Ha felperes a főesküt leteszi arra, hogy azon hazai első takarékpénztári jegy, melyet neki alperes beváltás végett 1874. évi július havában küldött, az 5557. számmal volt ellátva, az esetre tartozik alperes a kereseti összegből 1004 frt 40 krt és 1000 frt után 1874. évi július 31-től számítandó 6% kamatait felperesnek megüzetni. Indokok: Alperes az általa beváltás végett felperesnek küldött takarékpénztári jegynek a bűnfenyitő tszék által B. szerint zár alá vett 5557. számú takarékpénztári jegygyei való azonosságát tagadásba vévén, és ennek folytán felperes egyéb bizonyíték hiányá ban alperest az azonosság tekintetében a főesküvel kínálta meg, ezen alperes által visszakínált főesküt tekintettel arra, miszerint az A. alatti tszéki végzéssel teljes próbaerejúleg igazoltatott, hogy a zár alá vett takarókpénztári jegy az 5557. számot viselte , az eskü által tehát csak az bizonyítandó, hogy az alperes által küldött pénztári jegy is ugyanazon számmal volt ellátva, az itélet határozó részében foglalt alakban oda ítélni és letétele esetére alperest a kereseti összegből 1004 frt és 40 krnak és 1000 frt után 1874. július 31-tői számítandó 6% kamatnak megfizetésére kötelezni kellett. Mert alperes maga beismeri, hogy az 1000 írtról szóló pénztári jegyet beiratás végett felperesnek megküldte, beismeri továbbá, hogy annak értékét felperestől megkapta, az A. alattival pedig iga-