Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

104 lottak egyenkint 6 — 6 hónapi börtönre ítéltetnek, L. látván vádlott pedig a lopás kihágásában mondatik ki vétkesnek, és azért a reá el9Őbiróságilag kiszabott 2 hónapi börtön helyett ugyanannyi tartamú elzárásra Ítéltetik. Indokok : A kir. törvszék ítélete N. István, V. Cs. István és K. Sámuel vádlottak illetőleg a bűnösségre ós a vagyoni elmarasztalásokra nézve, N. István vádlottat illetőleg a büntetésre nézve is helybenhagyatott indokainál fogva, és azért, mert a nevezett vádlottaknak terhére rótt cselekmény, ugy a tett elkövetésekor hatályban volt jogszokás, mint a b. ós v. szóló 333., 334. és 336. §-ainak harmadik, illetve 7. pontja alapján a lopás bűntettét képezi, és mert az idézett btk. 340. §-ának rendelkezései N. István vádlott hátrányára ugyanazon btk. 2. § ánál fogva nem alkalmaztathattak. Továbbá V. Cs. István és K. Sámuel vádlottak büntetése azért emeltetett fel, mert a többször hivatkozott btk. 24. §. értelmében 6 hónapon alóli börtönbüntetés nem alkalmazható (!) ós mert ezen vádlottak terhére rótt cselekményre a korábbi jogszabályok is súlyosabb büntetést rendelnek ama büntetésnél, mely a nevezett vádlottakra elsőbiróságilag kiszabatott. Végre L. István vádlott beismerte ugyan a vizsgálat során, hogy ő az előbb nevezett vádlottak társaságában, K. János panaszló pinczéjébe a tető felbontása által egy izben behatolt ós az ott levő borból ivott, de ellenében nem igazoltatott, hogy az általa ezen alkalommal jogtalanul elsajátított bornak értéke az 5 frtot meghaladná. Minthogy pedig ezen tényálláshoz képest L. István vádlott cselekménye a korábbi jogszabályok szerint nem a lopás bűntettét, de a lopás kihágását képezi, ugyanazért őt tekintettel a b. és v. szóló btk. 2. §-ára a lopás kihágásában vétkesnek kimondani és a kih. btk. 15., illetve az é. t. 16. § a alapján elzárásra Ítélni kellett. N. István, V. Cs. István és K. Sámuel vádlottak, és L. István és V. Cs. István vádlott ellenében a kir. ügyész felebbezése folytán a in. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék 1881. j.ul. 21. 5545. b. sz. a. következő ítéletet hozott : Mindkét alsóbirósági ítéletnek részbeni megváltoztatásával K. Sámuel és L. István vádlottak cselekménye lopási vétségnek minősíttetik és K. Sámuel büntetése három, L. István büntetése két havi fogházban állapittatik meg, ily változtatással egyebekben a bpesti kir. ítélő táblának ítélete egyéb vonatkozó indokaiból helybenhagyatik. Indokok: Tekintettel arra, hogy L. István az elsöbirósági ité