Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

«J7 sőt a B. T. K. 336. §. 3-ik pontja szerinti betöréses lopás miatt, a 340. §. értelmében fegyházzal lettek volna ugyan büntetendők még a korábbi joggyakorlat tekintetbe vétele mellett is; de irányukban szintén nem indítványozván a kir. ügyész a fegyház legkisebb időtartamának is megfelelő büntetést, büntetésökre nézve az alsóbb-birói Ítéletek helybenhagyandók voltak. 38. A megbízás nélküli ügyvivő a dolog tulajdonosától követelheti befektetésének azon értékét, melylyel a tárgy a befektetés által értékében növekedett. (1881. jul. 25. 4660. sz. a.) A beregszászi e f. kir. polg. törvényszék Varga Sándor ügyved által képviselt K. István és N. Julianna felperesnek, Széles Károly ügyvéd által védett A. vagy T. János alperes ellen, a n.-bégányi 173. számú tjkvi 318. h. r. sz. szőllő birtokba adása, elvont haszon megtérítése és jár. iránt indított perében következő ítéletet hozott: Ha főesküt tesznek felperesek arra nézve, hogy nem bírtak tuilomással arról, hogy jogelődjök K. Imre a per tárgyát képező szőllőt eladta volna alperesnek, az esetben köteles alperes a kereseti szöllőt a jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap s különbeni végrehajtás terhe alatt felperesnek birtokába és használatába bocsátani. Alperes viszonkövetelésével, felperesek pedig a kereseti szőllő elvont haszna megtérítésére irányuló keresetével elutasittatnak. Mert felperesek a keresetlevélhez A. alatt csatolt hitelesitett telekkönyvi kivonattal kellőleg beigazolták ugyan, hogy a . . . sz. a. szőllő előbb az elsőrendű felperes, később pedig a másodrendű felperes telekkönyvi tulajdona lett ; tekintve azonban, hogy alperes a kérdéses szőllőt az eredetileg tulajdonosnak bejegyzett K. Imrétől még az 1860. év folyamán megvettnek állítja, okraánynyal valószínűsíti is ; tekintve továbbá, hogy a telekkönyvi bekeblezéseknél kitüntetett vételár csekélységéből azon felperesileg tagadott alperesi állítás, hogy a per tárgyát képező szőllő csak szinlelt eladás, s felperesek kijátszása czóljából lett első- illetőleg másodrendű felperes tulajdonául bekeblezve, szintén valószínűséggel bir: ugyanazért az alperes által felpereseknek kínált eziránti esküt, felpereseknek a prrdts 230. §-a alapján oda ítélni, letétel esetén alperest, a per tárgyát tevő szőllőnek felperesek részére leendő átadására kötelezni, le nem tétele esetén pedig felpereseket keresetükkel elutasítani kellett, Döntvénytár XXVIII. „