Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

190 386-ik §-ában körülírt csalásban való bünrészesség vétségében mondatnak ki vétkeseknek, és ezért id. St. Móricz három havi, Schm. Márk pedig két havi fogházra ítéltetnek. Indokok : Ifj. St. Mór és St. Ábrahám abbeli cselekménye, hogy B. és U. czégtől azon állítás mellett, mintha «St. testvérek)) czég alatt közös kereskedésük volna, árukat hitelbe vásároltak, csalást nem állapit meg, mert valótlan előadások magukban ravasz fondorlatnak még nem tekinthetők ; mert panaszos nem is állítja, hogy az említett társas czég képezte volna hitelezésének alapját, és mert követelésének nevezett vádlottak ellen való érvényesítésében az által gátolva nem volt, hogy azok az árukat «St. testvérek)) név alatt vásárolták. Ezért St. Ábrahámot a csalásban való bűnrészesség vádja alól felmenteni kellett. Ellenben ifjú St. Mór a büntettek és vétségekről szóló B. T. K. 386. §-ában körülirt csalás bűntettében bűnösnek nyilvánítandó volt, mert maga beismeri, hogy B. József követelésének biztosítását megakadályozni kívánván, 1879. aug. 1-én hajnalban, összes bolti felszerelését id. St. Mórnak ós Schm. Márknak átadta és bolti helyiségéből Schm. Márkhoz, St. Dávidhoz meg Cs. Jánoshoz elhordotta és ezen eljárása mind az akkor érvényben volt jogszabályok, mind a fenébb idézett törvény szerint, tekintettel a kár összegére, a csalás bűntettét állapítja meg. Id. St. Mór és Schm. Márk hasonlókép beismerik) hogy tudták, mikép B. József követelésének behajtása végett jelent meg Váczon 1879. jul. 31-ón és ennek daczára ifjú St. Mórtól annak összes áruit és bolti szerelvényeit is átvették, és azoknak elrejtésénél segédkezet nyújtottak. Minthogy azonfelül követeléseiket, melyek fejében ifjú St. Mór ingóságait állítólag átvették, igazolni képesek nem voltak, nevezetesen St. Miksa ós St. Abrahámné vallomásai, vádlottakhoz való közel rokoni viszonyuknál fogva, H. Ede vallomása pedig, annak indokolatlan megváltoztatása folytán, egyáltalában figyelembe nem vehetők, utóbb nevezett két vádlottat az ifjú St. Mórt terhelő csalás bűnrészességében vétkesnek kimondani kellett. Bűncselekményük azonban vétségnek azért minősíttetett, mert az tekintettel a bűntettekről ós vétségekről szóló B. T. K. 2. §-ára az idézett B. T. K. hatályba lépte előtt érvényben volt jogszabályok szerint elbirálandónak mutatkozván, a jelen itélet rendelkező részében kiszabottnál hosszabb tartamú szabadságvesztéssel büntethető nem volt, minélfogva azt, tekintettel az É. L. T. 16. §-ára, valamint a B. T. K. 20. és 24. §§-aira, fogházban megállapítani és ehhez képest nevezett vádlottak bűncselekményét vétségnek nyilvánítani kellett.