Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

147 szélyt észre nem vennie, nem is feltehető, hogy magát s nejét ugy vagyonát is veszélynek kitenni szándékozta volna; miért az fogadandó el, hogy vádlott elszunynyadt, s észre nem vette, hogy lovai nekimentek a vasútnak s gőzmozdonynak, amikor a sorompót is áttörhették. A kir. tábla 1880. május 31. vádlottat az életbiztonság elleni vétségben mondotta ki vétkesnek s ezért 3 havi börtönre itólte ; mert a vizsgálatok szerint igazoltatott, mikép a kérdéses halál, és súlyos testi sértés esete, vádlottnak, ki a lovakat hajtotta, kellő elővigyázati mulasztása által idéztetett elő. A legfőbb ítélőszék mindkét Ítéletet megváltoztatván, vádlottat a vétkes gondatlanság által elkövetett emberölés és súlyos testi sértés (290., 310. §§.) vétségében nemkülönben a bt. 111. §-ban foglalt kihágásban mondotta ki vétkesnek s 6 havi fogházra ítélte. Indokok: Vádlott beismeri azt, hogy 1878. szept. 2 5. éjjel Szombathelyről Pápára haza utaztában, lovait hajtván, elszunnyadt, s a nemesdömöki uton vezető vasúti átjárónál, a vasúti kocsik öszszeszedésével foglalkozó mozdony által kocsija összegázoltatott, a szekér hátulján ülő V. Istvánná a mozdony alá kerülvén, rögtön meghalt, vádlott neje pedig súlyos testi sértést szenvedett. Vádlott azzal védekezik ugyan, hogy azt hiszi, miszerint a vasúti sorompó nyitva volt s határozottan tagadja, hogy a kocsiról leszállt, a sorompót felnyitotta, s lovait vezette volna akkor, midőn a szerencsétlenség bekövetkezett. A vasútnál alkalmazott s kihallgatott személyek határozottan azt vallják, hogy a sorompó zárva volt, F. F. különösen kiemeli, mikép közvetlen a catastrófa bekövetkezte előtt 10 perczczel egy kocsit áteresztett s ekkor a sorompót ujolag bezárta. Ezen tanúnak a többi tanuk jelesen P. és E. előadásával támogatott nyilatkozata nem gyengittetik meg vádlottnak azon puszta hiedelme által, hogy a sorompó betéve nem volt. Hogy ezen sorompó betéve volt, hogy ezt vádlott nyitotta ki, hogy lovait vezetve a másik sorompóhoz, melyen kijárnia kellett, közelitett, midőn a szerencsétlenség bekövetkezett, bizonyitja a szemlejegyzőkönyv. Ugyanis a szakértők egyhangúlag oda nyilatkoznak, hogy vádlott a kocsizaj miatt nem hallhatta a tologató mozdony robaját, azonban határozott kifejezést adnak annak is, ami egyébiránt a kihallgatott tanuk előadásában is foglaltatik, hogy miután a kocsi eleje a mozdony által összezúzatott, vádlott a szerencsétlenség meg-