Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)
142 madbirósági ítélet a keresetben kifejezést nyert azon kivánalmon, hogy a tartás ideiglenesen a válóper befejezéséig állapíttassák meg, túlterjedt, mennyiben azt a kiskorú gyermekeknek az anyai gondviselés alatt léte idejéig terjedőleg határozta, ezeknél fogva annak hely adandó volt. Ezen semmitőszéki határozat alapján a magy. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék 1881. márczius 23. 61. szám alatt következő ujabb Ítéletet hozta : Mindkét alsóbirósági itólet annyiban a mennyiben felperes a folyamatba tett válóper tartama alatti időre nézve keresetétől elutasittatott, részben megváltoztatik, és alperes a kereset beadása napjától, a jelen ítéletnek jogerőre emelkedéséig, havi 25 forintot női tartás fejében, továbbá 12 frt 50 krt Stefánia és 1 2 írt 50 krt Antal gyermekek tartása fejében, felperesnek múltra nézve kiszámítandó összeget 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni tartozik. Ezentúl pedig a válóper jogórvényes befejezéséig ideiglenesen tartozik alperes felperesnek női és gyermektartás fejében a fentebb meghatározott havi összegeket hónaponkent előlegesen, végrehajtás terhe alatt kiszolgáltatni. Indokok : Megváltoztatandó volt a jelen per kezdetétől az elválási per jogérvényes befejezósóigi időtartamra felperest illető női tartásra nézve mindkét alsóbirósági itólet azért, mert alperes maga sem vette kétségbe, a mi egyébiránt felperes által A. és K. alatt becsatolt okiratokkal is igazoltatott, hogy felperesnő ellene mint férje ellen válópert indított, minthogy pedig alperesnek, férji minőségénél fogva kötelessége, nejét vagyonához képest mindaddig, mig a végleges elválás jogórvónyesen ki nem mondatik, illendő tartással ellátni, felperesnek erre irányzott kereseti kérelmének helyt adni kellett. De felperesi keresetnek helyt adni kellett az általa ápolt és gondviselt, hét éves életkort még el nem ért két gyermeke részére kért tartásra nézve is, mert főleg az atyának, jelen esetben tehát az alperesnek kötelessége megnevezett törvényes gyermekei tartásáról mindaddig gondoskodni, mig anyjuknál vannak, és mig önmagukat el nem tarthatják, még pedig a mellett is, hogy az anya is tartozik azoknak ápolását és nevelését magára vállalni. Ezen gyermektartás elviselésére kötelezendő volt alperes annál inkább, mivel azon nyilatkozatát, mely szerint kijelentette, hogy a kérdéses házasságból született mindkét gyermeket, vagy pedig a