Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

141 lasztatott, tartásáról tehát férje gondoskodni tartozik; ugy tekintve, hogy főleg az atya tartozik törvényes házasságból származó gyermekei ápolásáról és felneveltetésükről mindaddig gondoskodni, mig azok önmagukat nem tarthatják el ; tekintve továbbá, miszerint alperes nyilván beismerte, hogy keresetileg megnevezett kiskorú gyermekek tőle, felperesseli törvényes házasságból származnak, az 1877. XX. tcz. 13. §-a értelmében a kiskorú gyermekek életük 7. évének betöltéséig, a kiskorú leányok pedig ezen évnek betöltése után is rendszerint az anyánál hagyandók, és igy, mivel a szóban lévő gyermekeket épen azért, mivel még 7 éves korukat be nem töltötték, alperes apa, az anyjuk beleegyezése nélkül nem követelheti, tekintettel az alperesnek vagyoni viszonyaira ós polgári állására, de tekintettel arra is : hogy felperes is tartozik gyermekeit illő tartásban részesitni, kellett alperest a fentebbi összegben és módon elmarasztalni. A kereset beadását megelőző időre a tartás meg nem Ítéltetett, mert hogy azt felperes alperestől a kereset beadásáig követelte volna, nem is állítván, az elmúlt időre elengedettnek volt tekintendő. Alperes ezen ítélet ellen semmiségi panaszszal élvén, a magy. kir. Curia mint semmitőszók 1880. deczember 15. 23421. sz. alatt következő határozatot hozott: A neheztelt harmadbirósági ítélet a prdts 297. §. 10. pontja alapján megsemmisíttetik és az iratok ujabb ítélet hozatala végett a m. kir. Curia mint legfőbb itélőszékhez visszaküldetnek. Indokok : Mert habár a birói hatáskör ellen felhozott panasz figyelembe nem vétethetett, miután ezen kérdés a kir. semmitőszéknek ez ügyben 1878. deczember 11. 20369. szám alatt kelt határozatával már meg van haladva, és annak megjegyzése mellett, hogy a panaszhoz mellékelt e helyeni határozat, a jelenivei nem azonos ügyben hozatott, s habár továbbá az, hogy a tartási kötelezettségnek a harmadbirósági ítéletben kimondása mellett annak mennyisége is mindjárt megállapittatott, semmiségi esetet nem képez, miután a felperest keresetétől elmozditó alsóbb bírósági ítéleteknek a fenebbi értelmébeni megváltoztatása a tartás összegének meghatározását perrendszerüen maga után vonta ; tekintve azonban, hogy a keresetben a női és gyermektartás mennyisége külön-külön számíttatott fel, a harmadbirósági ítéletben azonban ezek egy összegben, a női tartás mennyiségének külön meghatározása nélkül és igy a nő és gyermekeket külön illető járandóság tekintetében határozatlanul lett megállapítva, a tartási kötelezettség tartama tekintetében pedig a har-