Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

50 rint az 1876. évi január 1-én 1031 frt 60 kr feletti kötelezvényre, nemkülönben az 1877. évi február 20. kiadott betáblázási engedményre, neje a kárositottnő nevét saját beismerése szerint, annak tudta és beleegyezése nélkül aláirta; minek következménye az lett : hogy ezen okirat 1877. márcz. 13. 1531. sz. alatt, a kárositottnő ingatlan részbirtokára bekebeleztetett: jóllehet az aziránt 1878. július 29. 4284. sz. a. beperelt kárositottnő elleni kereset az 1878. évi szeptember 19-én lett tárgyaláskor egyelőre visszavonatott, és az 1879. nov. 28-án tartott végtárgyalás fejleményei szerint a feljelentő asszony tettleges károsítást már azért sem szenvedett, mert a terhére foganatosított bekebelezés a bűnvádi eljárás folytán érvénytelennek nyilváníttatott; mindazonáltal tekintettel arra, hogy a feljelentőnő nevének, mint adósnak az ő tudta, beegyezése és felhatalmazása nélkül egy kötelezvényre jegyzett aláírása által, egy nem-valódi magánokirat tettleg kiállíttatott; tekintettel továbbá arra: hogy ezen hamis aláírás által a feljelentő asszony vagyoni kötelezettségben levőnek szinleltetett, ámbár ő abban nem állott; tekintettel végre arra: hogy a magánokirat-hamisításnál a hamisító által szándékolt ós már magában a színlett kötelezettség létezését előtüntető hamisítási cselekményben nyilvánuló kárositás valóságos bekövetkezése a büntetendő cselekmény bevégzésére nem szükséges, minthogy a kár valóságos bekövetkezése sem az ez előtti törvényes gyakorlat, sem az uj B. T. K. 401. §-a szerint nem képezte, illetőleg nem képezi a magánokirat hamisításának ismérvét; ez okból: Elsőrendű vádlott B. János a magánokirat hamisításának bűntettében lenne bűnösnek kimondandó, és az ezen bűntettre megállapított büntetéssel büntetendő. Minthogy azonban az 1880-ik évi szeptember hó 1-ső napján életbe lépett B. T. K. 2. §-a szerint, az ezelőtt fennállott, és az emiitett napon hatályba lépett büntető törvények közötti eltérés esetében, az enyhébb intézkedések alkalmazandók; és minthogy vádlott az első fokú törvényszéknek a budapesti kir. tábla által helybenhagyott ítélete szerint, a fennállott gyakorlathoz képest, 3 havi börtönre ítéltetett el, ós a kir. ügyész ezen itólet ellen felebbezést nem használt; az időközben hatályba lépett B. T. K. 24. §-a szerint pedig börtönbüntetés 6 hónapon aluli tartamban nem állapitható meg; és minthogy ezzel összefüggésben a 92. §. azt rendeli, hogy ha valamely, a törvény szerint bűntettet képező cselekmény igazságos megbüntetésére a bűntettre megállapított börtönbüntetésnek legrö-