Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)
51 videbb tartama is aránytalanul súlyos lenne, ez esetben a vétségekre megállapított szabadságvesztés büntetése alkalmazandó; mig a B. T. K. 20. §-ában világosan azon utasítás foglaltatik, hogy az azon szakasz 5. pontjában megjelölt büntetési nem, vagyis a fogház, kizárólag csak vétség esetében alkalmazható : ezen, a törvényben kimondott intézkedésekből határozottan az következik, hogy azon büntetési nemnek, mely kizárólag csakis vétségre alkalmazható, bűntettre való alkalmazása teljesen kizárva van ; és hogy az esetben, a melyben a 92. §. alapján a bűntett büntetése helyett a vétség büntetése mondandó ki: az csakis ugy történhetik meg, ha a büntetés ezen nemének kizárólag a vétségekre korlátozott büntetésnemére való átváltoztatásával, egyúttal a magában véve bűntettet képező cselekmény is vétségre változtatik át; és minthogy ennélfogva azon kérdés: hogy a cselekmény elkövetése idején hatályban volt törvény és joggyakorlat, valamint a jelen itélet hozatalakor hatályban levő törvény közül melyik legyen az enyhébb, elintézését már abban találja, hogy enyhébbnek okvetlenül az utóbbi, illetőleg azon törvény veendő, a melynek alkalmazásából eredményül az, hogy az előbbi törvény szerint bűntettet képező cselekmény vétségre változtatandó, és a bűntettre eddig is hatályban volt büntetés neme helyett a vétségre megállapított, amannál enyhébb büntetési nem alkalmazandó ; minthogy továbbá az alsóbb bíróságok által vádlott ellen kimondott három havi börtönbüntetésnek ezen rövid tartamban való megállapítása, és a vádat képviselő kir. ügyésznek ebben való megnyugvása, indokát egyedül csak abban találhatja, mert az emiitett hatóságok az enyhítő körülményeket oly nyomatékosoknak vagy oly túlnyomóknak fogadták el, hogy a büntetés tartamának hosszabb időre való kiterjesztése által, az e közt ós a cselekmény bűnössége között mulhatlanul szükséges arányt, vádlott terhére igazságtalanul megzavartnak tartották volna; minthogy ezenfelül, a királyi ügyész felebbezésének hiányában, a legfelsőbb ítélőszék a rendkívüli enyhítésre nézve az alsóbb bíróságok által elfogadott indokoknak sem valódisága, sem nyomatéka fölött határozni nem lehet hivatva; ós így a 3 hónapban megállapított börtönbüntetés tartamának meghosszabbítása sem képezheti határozatának tárgyát; de minthogy másrészről vádlott felebbezése folytán sem forgott fenn ok az itélet bármely intézkedésének megváltoztatására : ezen okoknál fogva, és az előrebocsájtottak alapján, csakis a d*
