Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

34 1—30. tételéig felvett ingóságokra felperesek tulajdonjoga szerint a B. és C. alattiakkal, részint pedig a hit alatt kihallgatott tanuk egybehangzó vallomásaikkal beigazoltatott: azok birói zár alól feltétlenül feloldandók voltak. A végrehajtási jegyzőkönyv 31. és 32. tételszámai alatt felvett bormennyiség pedig, miután a kihallgatott tanuknak ide vonatkozó vallomásaik részint határozatlan, részint pedig nem közvetlen tudomásukon alapuló bizonyítékokat képeznek, az igénylő felperesek, megállapított póteskü le vagy le ne;n tételétől függóleg feloldandó, vagy az továbbra is birói zár alatt hagyandó volt. A végrehajtási jegyzőkönyv 33., 34. és 35. tételszámai alatt felvett ingóságokat — mert itt — a C. alattival szemben, jogi vélelemre (praesumptio juris) támaszkodni nem lehet, miután e tekintetben semminemű bizonyíték sem nyújtatott s azok a C. alatti leltárban sem foglaltatnak : továbbra is birói zár alatt hagyni kellett. Felperesek és elsőrendű alperes felebbezése folytán a bpesti kir. itólő tábla 1880. febr. 23. 58700. sz. a. köv. végzést hozott: A kir. járásbiróság végzése a végrehajtási összeírás 33., 34. és 35. tételei alatt érintett ingók tekintetében, indokainál fogva helybenhagyatik ; egyebekben megváltoztatik ós felperesek a végrehajtási összeírás 1—30. tótelek alatti ingók iránti keresetükkel feltótlenül elutasittatnak. A 31. és 32. tétel alatti boroknak pedig csupán fele része ítéltetik meg elsőrendű felperes részére, ellenben másodrendű felperes e borok iránti igényével elutasittatik, mihez képest az 1—30. tétel alatti ingók és 31—32. tétel alatti borok fele tovább is birói zár alatt tartatni rendeltetnek. Indokok: Elsőrendű felperes azon kereseti állítása, hogy a férje ellen korábban tartott árverés után, az akkor elárverezett bútorokat a D. szerinti vevőktől ő vásárolta vissza, igénye megállapításának alapjául elfogadható nem volt, mert ezen felperes ki sem jelelte tételenként, hogy a D. alatt érintett tárgyak a végrehajtási jegyzőkönyv, melyik tótelei alatt lettek összeírva, az iránt pedig, hogy a visszavásárlást saját rendelkezése alatti s férjétől különlevő értékéből eszközölte, mi bizonyítékot sem szolgáltatott. Másodrendű felperes részére pedig az ingóságok azért nem voltak megítélhetők, mert azon körülmény, hogy a C. alatti leltárban érintett egyes tételek a végrehajtási jegyzőkönyv melyik tételeire vonatkoznak, előadva ós bizonyítva nem lóvén, az ugyanazonosság meg nem állapitható.