Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

8 perrendszerüleg igazolta, hogy az érintett faáru-bódé felperesnek megjelölt házához támaszkodva több mint 40 év óta háboritlanul fennáll s annak jövedelmét a megjelölt ház tulajdonosa élvezi, tekintve, hogy a szolgalmi jog a ptk. 480. §-a szerint elbirtoklás által is megszerezhető, tekintve továbbá, hogy a 30 vagy 40 évi elbirtoklásnál a p. k. 1477. §-a szerint a jogszerű czimkimutatás nem szükséges, hanem a ptk. 1470. §-a szerint csak egyedül a jóhiszemű birtoklás, hogy pedig felperes roszhiszemü birlaló lenne, azt a ptk. 1477. §-a utolsó tétele nyomán alperesnek kellett volna bizonyítani, mit azonban alperes a perrenden nem teljesített; mindezeknél fogva felperesnek a kérdéses hely iránti szolgalmi joga bíróilag kimondandó s alperes annak elismerésére kötelezendő volt, miből önként következik, hogy alperest viszonkeresetóvel elutasítani kellett. A perköltség iránti határozat abban leli indokát, hogy felperes az alperes terhére csak egyedül az időmúlás által az alperes hallgatása folytán nyert jogot s igy az alperesi védekezést konok perlekedésnek tartani nem lehet. A legfőbb ítélőszék a tszék ítéletét hagyta helyben érdemileg. Indokok: Minthogy felperes saját beismerése szerint, a kérdéses terület, melyre fabódéja épült, nyilvános térhez tartozik; ós az ily terek, utczák stb. helyszínelés s telekk. felvétel tárgyát nem képezik; hogy ennélfogva azokra telekk. dologbani jogok nem is szerezhetők ; ós mindezekből kiindulva felperes keresete már ezen okból is elutasítandó. De ettől eltekintve nem lehet a keresetnek helyt adni azért sem, mert felperes részéről támasztott azon igény, hogy a brassói 513. sz. telekjkönyv 243. hr. háznak van a brassói 4. sz. telekk. 5126. hr. számú halpiacz felett szolgalmi joga, aziránt, hogy Brassó város közönsége mint a brassói 4. sz. telekjegyzőkönyv 5126. hr. számú halpiacz, mint a szolgáló telek tulajdonosa legyen köteles tovább is a fasátort a megjelölt piaczi területen tűrni, s annak korlátlan haszonélvezetét ugy felperesnek, mint az 573. sz. ház mindenkori tulajdonosainak megengedni, nem képez ptkönyv 473. §. értelmében telki szolgalmi jog, hanem osztott tulajdonjog iránti igényt; mert a polg. tk. 478. §. értelmében a haszonélvezet nem dologbani, hanem személyes szolgalom; és mert ezen okból azon jog, melyet felperes igényel, keresetének ilyszerü kérelme alapján még akkor is, ha igazoltnak mutatkoznék, meg nem Ítélhető.