Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

7 gyát képező faáru-bodó régóta azon helyen a ház oldalához ragasztva áll, de azt állítja, hogy annak egy városi nyilvános helyeni felállítása a községi rendőrség engedélyétől lenne feltételezve, s mihelyt a nyilvános rend egy ily műnek elmozdítását követeli, annak birlalója tartoznék azt onnan elhordatni; szóval a kérdéses faáru-bódé felállítását foglalásnak és esetleg kéreményes uton szerzettnek (Precarium) állítja s elleniratában érvényesített visszkeresetében felperest annak eltávolítására köteleztetni kéri. Az elrendelt tanúkihallgatás által ugyan bizonyítva van, hogy a kérdéses faárubódó 1828. év óta folytonosan a jelenlegi helyen áll, hogy azóta mindig üzletembereknek volt haszonbérbe adva, kik a haszonbért a 94-ik sz. ház tulajdonosának fizették s hogy annak birtokában senki által háborítva nem voltak, minek folytán felperes kereseti jogát az elévülés általi elbirtoklásra alapítja. De miután a ptk. 1460., 1463. és 1464. czikkei értelmében az elévülés által megszerzendő birtoklásnak jogszerű, jóhiszemű és valódinak kell lenni, s azonkívül a szászhelyhatósági törvény (statuta) III. könyve 6. czime 16. §-a értelmében a közhelyek elfoglalása általi birtokelóvülés által meg nem szerezhető; s tekintve, hogy felperesnő birtoklásának valamely törvényben alapuló jogczimét vagy jogórvényes szerzési módot kimutatni nem tudott, de főleg nem azért is, mivel Brassóban már 1856-ik óv előtt telekkönyvek léteztek s így a dologbani jogok ott, hol telekkönyvek léteznek, elévülés által rövidebb idő alatt csak ugy szerezhetők meg, ha be vannak kebelezve ; ezt pedig ki nem mutatta, a ptk. idézett 1460., 1461., 1462., 1463., 1464. §§-ai kellékeinek az elbirtoklás nem felelvén meg, az elévülés javára nem szolgálhat, minélfogva felperesnő keresetével elutasítandó volt még azon további indokból is, minthogy az általa birt telek birtokában még eddigelé tényleg megháborítva nem volt, vagy legalább ezt ki nem mutatá, minek folytán az időelőttinek is tűnik fel; alperes város visszkeresete kérésével szintén elutasítandó volt, mert a két keresetnek nem egy jogalapja van, a perköltségeknek egymás irányábani megszüntetését indokolja azon körülmény, hogy felperesnő a per tárgyát képező térnek birtokában a 94. házszám alatti házzal együtt örökösödés czimén jutván, magát ezen kereset megindítására jogosultnak tarthatta. A kir. tábla 1879. nov. 17. 6177. sz. a. megváltoztatta a tszék ítéletét ós kötelezte alperest, hogy felperes kereseti szolgalmi jogát elismerni, annak fenállását tűrni stb. stb. tartozzék. Indokok: Tekintve, hogy felperes a per rendén tanuk által