Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

6 3. 1. A szolgalom tárgyául kijelölt fabódé-terület nyilvános térhez tartozván s ily terek és utezák helyszínelés s telekk. felvétel tárgyát nem képezvén, azokra telekkönyvi dolog­bani jogok nem is szerezhetők. 2. Azón igénv, hogy a szolgáló telek — piaez — tulajdonosa köteles legyen az ott létező fabódét tovább is tűrni, s annak korlátlan haszonélvezetét megengedni, nem képez telki szolgalmi jogot, hanem osztott tulajdonjog iránti igényt, a haszonélvezet nem dologbani, hanem személyes szolgalom levén. (1880. máj. 19. 1037. sz. á.) özv. P. Lajosné, Brassó város közönsége ellen bizonyos fabó­déra vonatkozó szolgalmi jog elismerése iránt 1877. júniusban a brassói tszék előtt pert indított, melyben alperes város viszonkere­setet támasztott. A törvényszék 1879. július 7. 3823. sz. a. felperest azon keresetével, miszerint mondassák ki, hogy alperes város köteles fel­peresnek mint a 94. sz. a. nevére bekebelezett ház tulajdonosának, a nevezett ház halpiaczi oldalán 5126. hr. sz. a. alperes város nevére bejegyzett utcza terén találtató faárú bodó iránti szolgalmi jogát elismerni s tartozzék azon fabódét azon helyen tovább is eltűrni, annak szabad s korlátlan haszonélvezetét felperesnek s az előbbi fek­vőség mindenkori tulajdonosának megengedni, s hogy ezen szolgalmi jog a telekkönyvben kitüntettessék — elutasította — valamint alpe­rest is viszonkeresetével, a perköltségeket kölcsönösen megszüntetvén. Indokok: Felperes mint a brassói 94. házszám alatti ház tulaj­donosa követeli az annak halpiac-z felőli oldalához épült faáru-bódé által elfoglalt tér iránti szolgalmi jogának elismerését, mint mely az emiitett ház tulajdonosainak használatul szolgál mint annak tarto­zéka. Ebbeli jogának bebizonyításául felhozza felperes, hogy az említett faáru-bódét K. István felperes jogelőde mint a 94. sz. ház akkori tulajdonosa 1828-ik évben építette, mely árubódé azóta mindég üzletembereknek haszonbérbe adatott s a haszonbért a ház időleges tulajdonosai húzták s annak birtokában sem a tulajdono­sok, sem a kibérlők soha sem háboríttattak meg. Mindezen ténykö­rülményeket felperes tanuk által kívánja bizonyitni. Hogy pedig a 94. házszám alatti ház K. Istvánról felperesre örökösödés utján szál­lott át s igy neki mint az uralgó telek tulajdonosának joga van jelen kereset megindítására, a keresetlevélhez A. alatti másolatban mellé­kelt 1873. évi deczember 27. 9930. sz. a. kelt átruházási okmány által tanúsítja, mely jogosultsága felperesnek egyébiránt ellenfele részéről sem vonatott kétség alá. Alperes elismeri, hogy a per tár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom