Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

ten kívül hagyandó, minthogy ez a jogügylet megszüntetését nem vonhatja maga után, hanem legfeljebb is az osztaléknak per utján való követelésére adhat jogot az alperesnek, szemben a felperesi csődtömeggel. A marosvásárhelyi kir. tábla 1879. decz. 23. 1107. sz. a. ítéletével a járás- mint kereskedelmi biróság Ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. A legfőbb ítélőszék következőleg itólt: Mindkét alsóbir. Ítélet megváltoztatásával alperes csak azon esetre köteleztetik a kereseti 100 frt tőkét, 1875. jan. 1-től számítandó kamatját és 23 frt perköltséget megfizetni, ha ő az alperes le nem teszi a köv. főesküt : «Esküszöm, hogy azon időben, midőn a Viktória biztositó társulat 1000 frtos részvényeit 200 — 200 frtos részvényekre leszállította, tőle oly tartalmú levelet kaptam, hogy azon esetre, ha 100 frtot a társasághoz be nem fizetek, az általam addig befizetett 300 frtnak a társaság javára való elvesztése mellett, minden iránybani követelési jogom elenyészik)). Ha pedig alperes ezt leteszi, felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Alperes azt a kifogást is tette, miszerint ő azon időben, midőn a Viktória 1000 frtos részvényeit 200 frtosokra változtatta, tőle oly tartalmú levelet kapott, hogy azon esetre, ha 100 frtot a társasághoz de nem fizet, az általa eddig befizetett 300 frínak a társaság javára való elvesztése mellett, minden ez iránybani követelési joga elenyészik, mely felhivást alperes tudomásul vévén s elfogadván, ő a társasággal szemben minden követelési jogáról lemondott, semminemű osztalékot fel nem vett, szelvényeit be nem váltotta. Ezen kifogást annyival kevésbé lehetett figyelmen kivül hagyni, mivel már az alapszabályok azt az intézkedést tartalmazzák, hogy a társaság igazgató választmányának jogában áll a már befizetett összegeket a társaság tartaléktőkéje javára elesettekül nyilvánítani, vagy pedig a késedelmes részvényesektől tartozásaikat per utján behajtani. Nem lehetetlen tehát, hogy alperestől az általa fizetendő 100 frt csak azon joghátrány terhe mellett követeltetett, hogy társasági jogait (különben) elveszti. Felperes egyszerű tagadásra szorítkozott, holott ha alperes állítása helytelen, módjában lett volna a társaság irományaiból az ellenkezőt bebizonyítani. Ennélfogva minthogy alperes főesküt ajánlott, melyet alperes visszakínált, alperesnek az esküt stb. stb. megjegyeztetvón, hogy az alperes által felhozott egyéb kifogások már az alsóbiróságok ítéletében helyesen meg vannak czáfolva.