Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

1. 1 holttá nyilvánítási ítélet czélja csakis az eltűnt holttá nyilvánítása lévén, a holttá nyilvánításról a lelkészi hivatal nem értesítendő, valamint az sem képezheti a holttá nyilvánítási ítélet tárgyát, hogy a holttá nyilvánítást kérő örökösök az örökösödési eljárás megindítására feljogosittatnak, azért az ily kijelentések mellőzendők. (1879. február 25. 625. sz. a.) B. Henriknek, Bi György ellen, ennek holttá nyilvánítása iránti perében a szegzárdi kir. tszék 1878. január 29-ón 47. sz. a. következő ítéletet hozott: B. György felső-nánai születésű és illetőségű, s a haláleseti felvétel szerint 1867 ben 29 éves evang. vallású, az 52. sz. gyalogezredben szolgált közkatona s mesterségére nézve varga, mint az 1866. június 3-iki königgráczi csatában elesett egyén bíróilag is holtnak nyilvánittatik, s ezen jogerejüvé válandó ítélet a felső-nánai evang. lelkészi hivatallal közlendő lószen, hátrahagyott neje ós kiskorú gyermeke pedig ezen ítélet jogerejüvé váltával, hagyatéka megkezdett tárgyalásával befejeztetésóre feljosittatnak, az utólag pótlandó bélyegek ára ós az Ítélettől járó kincstári illeték viselésére is hagyatéka köteleztetik. Indokok: B, Györgynek az 1866. évi július 3-iki königgráczi csatában történt részvétele s ott a csatatéren fejébe kapott lövés következtébeni eleste a keresetlevélhez C. alá zárt bizonyítványt kiállító S. Erasmus tanúnak VI. pertári sz-a. foglalt hit alatti vallomásával s ezt kiegészítőlég a B. alatt felhozott és XI. pertári sz. a. bekapcsolt hagyatéki iratok közt létező S. B. Györgynek a königgrátzi csata óta történt eltűnését igazoló katonai hatósági nyilatkozatokkal mégis G. Györgynek VI. alatti és fiának az időközben elhalt G. Györgynek, holttányilvánitottal együtt történt katonásko dását, s nevezett csatában együtt létét megerősitö vallomásával begyőzve lévén, s holttányilvánitott a II. perfári szám szerint eszközlött hirlapi hirdetés után befolyt több mint három óv óta is életben létének legcsekélyebb jelét sem adván, őt a prts. 522. §. e) p. értelmében s veszendőben levő hagyatékának végelintczhetése végett a*