Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

128 ügyekre nézve, a polg. biróságok hatásköre ki nem terjed, hanem az egyedül illetékes erdélyi kir. földtehermentesitési alapigazgatóság előtt léphetne fel. Felhozta kifogásul azt is, hogy a convent és a confraterek között semmiféle úrbéri viszony nem létezett, mert merőben hiányzik az úrbéri viszony jellege, a földesúri jogok é3 haszonvételek s ezek irányában teljesített úrbéri szolgálmányok Az 1854-iki pátens a confrateri viszony megszűnése miatti kárpótlásról nem is intézkedhetett, miután a viszony az 1848-iki pozsonyi 9-ik és erdélyi 2-ik t. cz. által megszüntetett «az úrbéri és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatot dézsma és pénzbeli fizetést, melyért a törvényhozás a magánföldesurak kármentesítését a nemzeti becsület védpajzsa alá helyezi)), nem képezett, hazai törvényeink pedig, hűbér nem létezvén, feudális jogok gyakorlatát meg nem engedték, s miután oly törvényre, mely megengedte volna, nem hivatkozik, azon beismerésre kellene jutnia, hogy a confrateri szolgálmányokat nem az országgyűlés szüntette meg, hanem megszűntek azok önmaguktól, ós ha az állítólagos feudális viszonyt az országgyűlés szüntette volna meg, felperesnek akkor lehetne a kincstár ellen követelése, ha a megszüntetést elrendelő törvény a kárpótlást megállapította s elrendelte volna, ós különben is közjogi ügyek feletti intézkedés és bíráskodás a polg. törvényszékek hatásköre alá nem tartozik. A kereset elutasítását kéri azon okból is, mert kártalanítási követelése az ausztr. ált. polg. trvkv 189. §-a szerint már rég elévült. Végre kiemeli, hogy a mennyiben a confrateri szolgálmányok 1848-ban nem önkényt, hanem valamely törvényhozási intézkedés folytán szüntettettek meg, ez esetben is nem a pozsonyi 9-ik és erdélyi 2-ik, hanem a közös teher viseléséről hozott 1848. VIII. t. cz. s ennek azon rendelete által, hogy : ((Magyarország s a kapcsolt részek minden lakosai minden közterheket különbség nélkül egyenlően és aránylagosan viselik» szüntettek meg, mely utóbbi törvény által pedig azok ipso facto elenyésztek a nélkül, hogy az illetők azért kártalanítást — milyenről a törvény nem is intézkedik — követelhetnének. Ezek alapján kérte, felperes zárdát követelésével elutasítani. A budapesti kir. e. f. tszék mint a per bírósága 35937/877. sz. a. kelt ítéletével, habár ki is mondta azt, hogy miután ily keresetek alaposságának elbírálására, ha alperesül a kincstár idéztetik is, a biróságok vannak hivatva, alperesnek a birói hatáskör elleni kifogása figyelembe nem vétethetett: mégis felperest keresetével elutasította, indokolván azzal, hogy az 1848. IX. ill. kolozsvári 2.