Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

127 keresetet indított, melyben 32 székely gazdának, úgynevezett confraternek, 1848. évben megszűnt szolgálmányaik után a magy. kir. államkincstárt kárpótlásra kötelezni kéri. A m. államkincstár alperes részéről a kereset ellenében tagadtatott, hogy az adománylevél ama kiváltságokat nyújtotta volna, s hogy a zárda azon jogának 1848-ig folytonos gyakorlatában állott volna, s kifogásként az érvényesíttetett, hogy Hunyady Jánosnak az alapítvány tételénél nemcsak az volt czélja és indoka, hogy a székely hadak segélyével kivívott győzelemért az isteni gondviselés iránti kegyeletes hála kifejeztessék s hogy a convent elősegittessék, hanem czélja és indoka volt egyszersmind a székelyek vitézségének elismerése és jutalmazása is, valamint azok kitüntetése és haszna, tárgya pedig nemcsak a conventnek nyújtott segély, hanem az illető székely családfők adó- és hadkötelezettségi mentessége is. Továbbá hogy ezen privilégium hasznát a zárda csak addig élvezhette, míg az ország törvényei az állam alattvalóinak különböző jogképességét s az állam irányábani különböző polgári viszonyait akképen nem módosították, hogy ily kivételes jog gyakorlata többé lehetetlenné vált, vagyis míg általános közteherviselés és védkötelezettség behozatott, mely által minden előbbi e tekintetben létezett kiváltságok, mentességek és előjogok ipso facto elenyésztek a nélkül, hogy az illetők azért kártalanitandók vagy kártalaníthatok volnának. A convent és a confraterek között semmi állandóan és egyénileg kötelező viszony nem létezett, mert a kiváltságot adó fejedelmek senkit sem köteleztek, hogy a confrateri szolgálatokat elvállalják, s hogy a zárda és a confraterek közötti viszony szabad egyezkedés eredménye volt minden időben. (A zárda confratereit adománylevelei értelmében szabadon választhatta ki.) Tagadja azt, hogy a magyar állam a szolgálattevő 32 confratert elvette volna, hogy az 1848-ik magyarorországi IX. ós az erdélyi II. t. cz. következtében, s mint úrbéri vagy azzal kapcsolatos szerződésen alapuló szolgálmány szüntettetett meg, és különben is az országgyűlés mint törvényhozó testület nem ugyanazonos fogalom az állammal, s a törvényhozó testület mint a nemzet összeségének megbízottja által hozott törvények, legyenek azok az egyesekre nézve bármily vagyoni hátránynyal összekötve, e hátrányos következmények miatt az államkincstár ellen támasztandó igényekre s bármily cziraen indítandó keresetekre alapul nem szolgálhatnak. S ha továbbá felperesnek az említett törv.-czikkekben igért kármentesítésre igénye lehetne is, az iránt nem a polgári bíróságok előtt lenne helye ebbeli igényének érvényesítésére, mert ily