Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

114 ennélfogva alperest a váltótörvény 7. és 50. §§-ai alapján a váltóösszeg és járulókai megfizetésére kötelezni kellett. A legfőbb Ítélőszék 1880. szeptember 22-én 587/v. sz. alatt következőleg itélt : Habár a 3 7. alatti anyakönyvi kivonattal bizonyittatott, hogy a kereseti váltó elfogadója 1876. jan. 25-én meghalt, s hogy ennélfogva a váltó kiállításának ideje, a váltó elfogadása után vezettetett a váltóra, minthogy azonban ezen tény nem zárja ki, hogy alperes a váltót nagykorúságának elérte után nem Írhatta alá s minthogy azon döntő körülményt, hogy akkoron, midőn a váltót kibocsátói aláírásával ellátta, még kiskorú volt, váltóképességgel tehát nem birt, mivel sem bizonyította : a kir. tábla ítélete, ezen indokokból helybenhagyandó volt. 62. A határőrvidéken a B. T. K. életbeléptetése előtt elkövetett bűnös cselekményekre a B. T. K. mellékbüntetései alkalmazandók. (1880. okt. 7. 8924. sz. a.) P. Simon 16 éves ifjú, atyjával összeveszvén, elhatározta, hogy őt meg fogja ölni. Az alkalom nem sokára bekövetkezett. A tanyán P. Simon egyedül hált atyjával s midőn ez mély álomban feküdt, P. Simon felkelt ós fejszével atyját agyonütötte. A karánsebesi kir. törvényszók : P. Simon, teregovai születésű és lakos, 16 éves, gör. kel. vallású, nőtlen, foldmivelő, irni tudja nevét, olvasni nem tud, büntetlen, a katonai B. T. K. 413. §. szerint minősülő atyagyilkosság bűntényében bűnösnek kimondatik s ezért vizsgálati fogsága beszámításával (15) tizenöt évi börtönre ítéltetik, s köteles a kincstárnak a felmerült és felmerülendő eljárási ós rabtartási költségeket megfizetni. Indokok : Az 1009 —1878. bftö sz. vizsgálati iratokhoz ad. 1. és 2. sorszámok alá beügyelt orvosi látleletek, vélemények s bonczjegyzőkönyv által tárgyi irányban constatálva van, miszerint id. P. János néhai teregovai lakos erőszakos halállal mult ki, szándékos gyilkosság áldozata lett. Alanyi irányban P. Simon vádlott, ugy a vizsgálat folyamán, valamint a vógtárgyaláson beismerte, miszerint alvó apját egy fejszével ő gyilkolta meg előre elhatározott szándókkal; de máskülönben is beigazoltatott vádlott ellenében, miszerint a gyilkosság elkövetése éjjelén egyedül csak ő hált néhai apjával a mezei tanyán s így ki van zárva a lehetősége annak, miszerint a gyilkosságot rajta kivül más is elkövethette volna, miért is vádlottá katonai B. T. K. 413. §. szerint minő-