Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

103 tüntették fel, mintha cselekvő állapotuk a 456,330 frt 91 krra rugó passivák mellett 422,805 frt 85 krt ütne meg. A vagyonállapot ezen kimutatása szerint a hiány 33,525 frt 6 krra rug; tetemesen növekszik azonban ezen hiány az által, hogy a kinnlevő követelések nagyobb része kétes, sőt értéktelennek bizonyult, az 53,000 frtra becsült árukból pedig szintén csak 30,000 frt folyt be. Az értékesíthető vagyonállapot kedvezőtlen léte a hitelezők követeléseivel szemben hü kifejezést talál azon ténykörülményben, hogy a bukott czég és a hitelezők közt létesitett egyezkedés folytán az egyezkedési százalék átlag 50—60% közt mozog, mi tényleg 40 — 50u/o-nyi károsodást tüntet fel. A megkárosított hitelezők részéről támasztott számos panasz mellett a bukott czéget terhelő vád abban összpontosul, hogy Ei. Lajos és Ei. Vilmos hitelezőik kijátszására adósságokat színleltek és ezzel kapcsolatban könyveiket hamisan vezették. P. Lipót előterjeszti, hogy az «A. P. Söhne et L.» bécsi czég és a L. A. és P. A. pesti czég 1866. évben a tái'sas viszonyt felbontották és az ugyanekkor eszközlött leszámolás után Ei.-ék tartozásából P. Lipótra követelés gyanánt 20,000 frt esett. Az összes 20,000 frtról Ei. testvérek czége elfogadmányokat volt köteles adni P. Lipótnak és ezen kötelezettségnek meg is felelt. A 20,000 frt törlesztését illetőleg azon megállapodás jött létre, hogy 10,000 frt legkésőbb 1878. év végéig teljesen kiegyenlittessék. A másik 10,000 frtra nézve pedig P. Lipót kikötötte, hogy 187 6. évi deczember hó 1-töl számitandó 6% kamatfizetés mellett ezen összeg szintén 6 havi lejáratról szóló váltóelfogadmányokban fedeztessék, de kijelentette P.Lipót azt is, hogy ezen elfogadmányok folyton ujakkal kicseréltethessenek mindaddig, mig nem következik be egyike vagy másika azon eseteknek, melyekről az 187 6. jan. 25. Bécsben kelt levélben említés tétetett. Ez utóbbi intézkedésnek oka abban rejlett, hogy P. Lipót nővére P Júlia férjezett Ei. Lajosnénak 10,000 frtot akart még juttatni örökrész fejében, de viszont biztosítékot kivánt nyerni az elfogadmányok alapján az irányban, hogy a kérdéses összeg az érintett levélben kikötött feltételek beállta esetén a kijelölt czélra fordíttathassák. Ei. testvérek czége a P. Lipót részéről szabott feltételeket elfogadta akkor, midőn tényleg 20,000 frtról elfogadmányokat adott P. Lipótnak és midőn 1876. aug. 22. zálogszerződést ugyancsak P. Lipóttal, mely szerint a 20,000 frt biztosítására 80,000 írtnál nagyobb értéket kötött le P. Lipót javára.