Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

81 itélő tábla ítélete azonban azon részében, mely szerint H. Bálint és H. Péter a 300 írt kártalanítási és egyéb költségek viselésére köteleztettek, az ezekre nézve vonatkozólag felhívott indokok alapján helybenhagyatik. Indokok: Jelen ügynek a legfőbb ítélőszék általi elbírálásánál a büntetőtörvénykönyv 2. §-a rendelkezése következtében meg volt oldandó azon kérdés: vajon ez a cselekvóny elkövetésének idején fennállott törvények illetőleg gyakorlat vagy az időközben hatályba lépett B. T. K. szerint itólendő-e el ? Ennek eldöntésénél irányul volt elfogadandó : hogy ámbár az eddigi hazai törvények, nevezetesen az 1486. 51. t. cz. valamint II. Ulászló nagyobb decret. 81. czikke megkülönböztetik a szándékos emberölést a véletlenül bekövetkezett emberöléstől (liomicidium casuale), mindazonáltal ezen megkülönböztetés, különösen az 1723. 11. t. cz. alapján a gyakorlatból kimenvén, oly törvény, mely az emberölés eseteit a bűnösség változatos psychologiai mozzanatai szerint határozottan megkülönböztette s a büntetési tételeket ezen különbségek által elhatározott külön mérték szeriní'állapitotta volna meg, a B. T. K. életbelépte előtt nem volt hatályban és ezen okból e tekintetben egy biztos és változatlan elveken alapuló gyakorlat irányul nem is szolgált. Minthogy azonban ezen különbség megtétetik a B. T. K. 278., 279., 281., 290. és 306. §§-aiban, mely egyebek közt a 281. §-ban a rendkívüli felindulásban elhatározott s rögtön végre is hajtott emberölésnek is két esetét, a lélektani szempontból igen fontos különbség szerint külön választja és mindenik esetet egy a büntetés maximuma tekintetében átléphetlen határ közé szorítja; de egyébként is a 281. §. második esetére csakis börtönbüntetést rendelvén, ezáltal az ide tartozó cselekménynek, rendkívül enyhitő körülmények fenforgása esetében, a 92. s 20. §§. összefüggésénél fogva még vétségre való átváltoztatását is lehetővé teszi: mindezeknél fogva a fenforgó esetre nézve a B. T. K. levén enyhébb törvénynek tekintendő, ennek megitólósénól a B. T. K. rendelkezései voltak alapul elfogadandók. Ennek előrebocsátása után fentebbi itólet volt hozandó azért, mert a vizsgálat s vógtárgyalás során kifejtett adatok s különösen H. Bálint s H. Péternek, P. Kristóf tanúvallomásával is erősitett ós a többi kihallgatott tanú által meg nem czáfolt, önkénytesen tett beismerő vallomása szerint, néhai S. P. Mihály minden igazolható ok nélkül a kenderesi görbe korcsmában felkapva egy sörös poharat, azt H. Bálint fejéhez vágta és ezzel meg nem elégedvén, botjá-