Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXIV. folyam (Budapest, 1880)

8 nem változtatták, a kereseti kérelemnél kevesebbet, vagyis a köteles rész kiegészítését válasziratukban is követelni jogosítva voltak; ellenben az elsőbiróság Ítélete, a mennyiben felpereseknek törvényes osztály (köteles) részét természetben állapította meg, megváltoztatandó volt: mert az ideigl. törvk. szabályok 7. §-ának második bekezdése felpereseket csak arra jogosítja fel, hogy a törvényes örökrész felének, vagyis törvényes osztályrészüknek kiegészítését követelhessék, a mi tekintettel az ideigl. törvk. szabályok 8. §-a rendelkezésére a törvényes osztályrésznek a hagyatéki vagyon tiszta értéke alapján leendő megállapítását feltételezi, ehhez képest tehát felpereseknek törvényes osztályrészüket természetben megállapítani nem kellett, minek következtében: tekintetbe véve, hogy örökhagyónak hagyatékát képező ingatlanok az 1877. évi máj. 1. napján 4868. sz. a. megtartott birói becslés alkalmával összesen 2226 frtra becsül tettek, az elleniratilag 7//. alatt felhívott leltárban összeirt összes ingóságoknak értéke 83 frt 50 kfral vétetvén fel, az összes hagyatéki javak értéke 2309 frt 50 krt tesz, melyből a temetési költség 40 frt levonatván, fenmarad tiszta érték 2269 frt 50 kr, melynek feléről az ideigl. törvk. szabályok 7. §-a szerint örökhagyó nem rendelkezhetvén, felperesek törvényes osztályrészük kiszámításánál csakis ez volt alapul veendő; tekintetbe véve azonban egyrészt, hogy felperesek nem tagadták alperesnek azon állítását, hogy férjhezmenetelük alkalmával kiházasittattak, illetőleg kiházasitásul egyenként 100 frt értékű ingóságokat kaptak, a mi törvényes osztályrészükbe betudandó, másrészt, hogy a leltározott 40 frt temetési költséget sem vonták kétségbe, mely összeg a hagyatéki vagyon értékéből levonandó levén, felperes törvényes osztályrészét egyenként 278 frt 25 krban megállapítani, 8 alperest mint örökhagyónak általános végrendeleti örökösét, felpereseknek egyenként végrendeletileg hagyományozott öszszeg kiegészítésére kötelezni kellett. Nem lehetett azonban a 7/7. alatt felhívott leltárban örökhagyó terheként felvett 230 frt összeget a hagyatéki vagyon értékéből leszámítani, mert alperes felpereseknek kifogása ellenére, ezen adósságok fennálláaát bizonyítani képes nem volt, mert egyedül alperes közbenjöttóvel felvett •///. alatti leltárt egymagában felperesek kifogása következtében bizonyítékul elfogadni nem lehetett.