Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXIV. folyam (Budapest, 1880)

5 termények learatására szükséges költség fedezésére fordíttatott; már pedig erre nézve felperes perrendszerü bizonyítékot nem szolgáltatott, miután azon egyedüli körülmény, hogy a zárgondnok által beadott számadásban — H. a. bizonyítvány szerint, — a kérdéses 690 frt bevótelkép vétetett fel, a kiadás pedig ezen összeget meghaladólag terjesztetett elő, bizonyítékot nem képez. 1-sö r. alperesre nézve mindkét alsó bír. ítéletet megváltoztatni, s őt a zárlatból felmerülő költségek előlegezésével köteles zárlatot kérők, esetleg a más kárával nem gazdagodható 2., 3., 4. r. alperesek elleni kereseti jogának fenhagyása mellett, a rozs ára fejében felvett €90 írtnak, s a szerződés teljesítésére kitűzött határnaptóli kamatainak, továbbá az óvásdij s perköltségnek fizetésére kötelezni kellett, mert beismert tény, hogy ö mint a zárlatot kérők érdekében kirendelt zárgondnok, felperessel az A. a. adásvevési ügyletet megkötötte, hogy ő az eladott ós 1876. okt. 15-ig átadni kötelezett 100 m. mázsa rozs 690 forint árát valósággal felvette; és hogy az eladott rozsot a kitűzött határidő alatt át nem adta. Ennek ellenében 1. r. alperest azon körülmény, hogy a zárlatot rendelő végzés megsemmisíttetett s ennek folytán zárgondnoki minősége, az A. a. szerződésben kitűzött véghatárnap előtt két nappal megszűnt, elvállalt kötelezettségének teljesítése alól annálkevésbé mentheti fel; mert a zárlat joghatálya, nem az azt elrendelő végzés jogerőre emelkedésétől, hanem a perr. 334. §-hoz képest, a zárlat foganatosítása idejétől kezdődvén, ő mint kirendelt zárgondnok, az ily minőségében vállalt kötelezettséget 1876. okt. 15-ig is teljesíthette volna ; a mennyiben pedig e napon zárgondnoki tisztsége megszűnt, kötelessége lett volna a zárlat alá vett termények letakaritása költségének fedezésére eladott s ekként a zár alatt levő tárgyakhoz többé már nem tartozó 100 m. rozsot okt. 15-ig felperesnek átadni; miből folyólag további kötelezettsége csak arra terjedt, hogy számadásában az általa eladott rozs ára fejében kezéhez vett 690 frtot bevételbe helyezze, s azok irányában, kiknek számolni tartozott, igazolja, hogy azt mire fordította. A felperes által tényleges kár czimón követelt 165 frt, miután a tényleges kár bizonyítására a NB. a. kötlevél egyáltalán nem szolgálhat, ugy a 10 frt óvásdij, miután a B. okmány szerint az a már megítélt 33 frt 10 krnál többet nem tett ki, meg nem ítéltethetett.