Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXIV. folyam (Budapest, 1880)

4 zárgondnoki minősége is, az átadási határidőt megelőző két nappal előbb megszűnt, az A. kötlevél szerinti ügylet érvényes fenmaradá­sát kizáró oly akadály állott elő, mely felperes kereseti követelésé­nek feltételezett fenállását jogilag megszüntette, mert azzal a jog­ügylet szerinti kötelme teljesítésének lehetősége is megszűnt. A 2., 3., 4-ed r. alperes ellenében foganatosított zárlat pedig, az A. szerinti jogügylet teljes valósítását megelőzőleg, a kifejtettek szerint megszüntetve levén, megdönthetlen jogórvényónek beállta előtt, a zárlati tárgyakat illetőleg, a zárgondnok által kötött jogügy­letek, ezen alperesek irányában jogórvényes hatályuaknak nem tekint­hetők, még pedig az A. szerinti jogügylet annálkevésbé, mert az: alapjául közvetve szolgálhatott XI. 2. alatti végzés is, a semmitőszék által megsemmisíttetett. Ezekhez képest a kereset jogalapja az alperesek valamennyié irányában hiányozván s felperes károsodása üzleti óvatosságának hiányára vezettethetvén vissza csak, felperes keresetével elutasítandó stb. volt. A kir. tábla f. év apr. 1. 13366. sz. a. az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyta indokaiból, s még azért is : mert felperes a semmitőszéknek, a zárlatot s következményeit megsemmisítő határozata folytán, a keresetbe vett vételárból 2., 3. s 4-ed r. alperesektől, csak a kérdéses termés előállítására tényleg; fordított s befektetett összeget lehet jogosítva követelni; ezen összeget azonban hitelt érdemlőleg ki nem mutatta s nem bizonyította. A legfőbb ítélőszék a kir. tábla ítéletét, a mennyiben felperes­2., 3. s 4-ed r. alperes irányában elutasittatott, s ezek részére perkölt­ségben marasztatott, s a mennyiben 165 frt tényleges kár s óvásdij összegből 10 frt keresetével 1-ső r. alperes irányában is elutasittatott, helybenhagyta, egyebekben 1-ső r. alperes irányában mindkét alsó bir. ítéletet megváltoztatta s azt 690 frt s ennek 1876. okt. 15-től 6<Vo kamatai, 33 frt 10 kr óvásdij s 24 frt 40 kr perköltség fizetésére kötelezte, viszkereseti jogának a zárlatot kieszközlők, esetleg a zár­latot szenvedők e. fenmaradásával. Indokok: A 2., 3. 4-ed r. alperesre vonatkozólag helybenha­gyandó volt, mert felperes és a zárlatot kérők érdekében kinevezett gondnok közt létrejött adásvevósi ügylet kötelező erővel nem bírván, azok a zárgondnok által felperestől felvett 690 frt megfizetésére, a más kárával meggazdagodás czimén, csak az esetben köteleztethet­tek volna, ha tagadásuk ellenében bebizonyíttatott volna, hogy azon 690 frt valósággal az ő javukra, nevezetesen a tulajdonukat képezett

Next

/
Oldalképek
Tartalom