Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXIV. folyam (Budapest, 1880)

29 tekintve, hogy a főeskü által bizonyítandó ténykörülményről mind két fél közvetlen tudomással bir, a p. t. rendt. 235. §-a szerinti egyoldalú bizonyítás megengedhető nem volt. Azon körülményre nézve, hogy a 290 frt tőkét 1873. vagy 1874. év okt. 6-án fizette alperes? az előbbi körülményre nézve B. Józsefnek vallomásában részbizonyitékot nyújtván, annak kiegészítésére részére a póteskü volt, megítélendő. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék pedig következő Ítéletet hozott: a fenti keletű és számú kir. táblai ítélet, egyebekben az abban felhívott és felhozott indokokból helybenhagyatik, a kamatokat illetőleg mindkét alsóbb bíróság ítélete megváltoztatik, s alperes ugy a 210 frt tőke után 1873. szept. 30-tól a fizetés napjáig; valamint 290 frt után 1873. szept. 30-tól 1873. okt. 6-ig számitandólag csakis 6% kamat fizetésére marasztaltatik el; mert a kötelezvény tekintettel arra, hogy annak rnagyaráztatása nem a tanuk által igazoltatik, a p. t. rendt.'l68. §. követelményeinek meg nem felelvén, a magasabb kamat az 1868.XXXI. tczikk l.'§-a érlelmében kikötöttnek nem tekinthető, annálfogva meg sem ítélhető. 14. Jz őriikös, kinek valamely hagyatéki ingatlan átadatott, ez átadási végzés alapján nincs jogosítva követelni azt, hogy a földnek igazolt jóhiszemű birtokosa által előállított termés az aratás küszöbén neki az átadási végzés által szerzett joga alapján átadassék. (1879. márczius 28. 2264. sz. a.) L. Pülcheria felperesnek B. Milicza alperes ellen 40 kereszt buza vagy 175 frt iránt a török-kanizsai kir. járásbíróság előtt folyamatba tett s 1878. jul. 18-án 2817. sz. a. kelt ítélettel befejezett perében a budapesti kir. itélő tábla 1878. évi nov. 10. 50526. sz. a. következő Ítéletet hozott: a kir. járásbíróság fentebbi ítélete neheztelt részében megváltoztatik és felperes keresetével elutasittatik; következő indokoknál fogva "• felperes azon alapon kéri alperest a keresetbeli 40 kereszt búzának természetben kiadására, vagy becsértékének megtérítésére köteleztetni, mivel azon szántóföld, melyen az 1877. évben learatott buza termett, az A. alatti beszavatolási végzés szerint örökösödés jogczimén lett neki átadva, e szerint tehát kizárólagos tulajdonát képezi: