Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXIV. folyam (Budapest, 1880)

23 totta, 894 frt 22 krt pedig neki megítélt eskü feltétele alatt, de szö­vegének akképi módosításával: hogy felp. a férjét az árvatári pénzé­nek felvételére meg nem bízta, annak férje kezéhez történt kifizetéséi nem tudta s az ő beleegyezésével Hajóson ház ós présház nem véte­tett, köv. indokolással: Alperes azt, hogy felperesnőnek a császártöltési árvatárban 1464 frt 22 krja elhelyezve volt s az 1870-ben férjezése folytán kiutalványoztatok, beismerte. Minthogy pedig alperes mint árvagyám ezen összeget az eredetben C3atolt nyugták mellett, a fenyitővizsgá­latnál tett vallomása szerint felperes férjének fizette ki; azon lényeges körülményt azonban, hogy ezen nyugták felperesnő által lettek kiál­lítva, avagy a felvételre férjét felhatalmazta, tanúival nem bizonyí­totta ; mert az 5. sz. beismerésre vonatkozólag, az együtt jelen volt tanuk ellentétes vallomása bizonyitékul el nem fogadható, a perdöntő körülmények bebizonyítása czéljából, az alp. által ajánlott, s felperesi­leg elfogadott főeskü alkalmazandó A marasztalási összegre nézve az első ítélet részben megvál­toztatandó volt, mert a póttárgyalás alkalmával felperesnő tagadásba nem vette, hogy a 12. sz. jkönyv az abban kitüntetett személyek jelenlétében a megyei szolgabiró által vétetett fel, annak tartalma tehát mint közokiraté, az ellenkezőnek bizonyítása nélkül, valónak tartandó; és ezen jkönyv szerint felperes beismerte, hogy a férje által vett szőllőt, az ő beleegyezésével K. Menyhért apósa adta el, s hogy a vételárból részére 150 frtot át is adott; minthogy pedig férje beismerten, saját vagyonnal nem bírt, s a fenyítő vizsgálatnál beis­merte, mikóp ezen szőllőt is neje részére az alperestől felvett pénzen vásárolta: annak ára felp. követelésből levonandó volt. Mert ha ille­téktelenül vette is fel felp. férje árvatári tőkepénzót, azon összeg, melyben ennek folytán részesült, követelésébe jogosan beszámítható; a részesülési összeget pedig az egész 570 frtban azért kellett meg­állapítani, mert a fenyítő vizsgálatnál kihallgatott tanuk szerint azon szőllőt felperes férje eltávozása után birtokába vette s az 12. sz. szerint az ő beegyezésével adatván el; vagyoni felelőssége az egész vételárig kiterjesztendő volt. Ennek levonásával fenmaradt 894 frt 22 kr tőkére nézve azonban, a feltételes marasztalást az elsőbir. íté­let indokaiból fentartani kellett. A legfőbb Ítélőszék a kir. tábla Ítéletét, a mennyiben felperes 570 frtra nézve feltótlenül elutasittatott, helybenhagyta, a még köve­telt 894 frt 22 krt illetőleg pedig mindkét alsóbir. ítéletet megvál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom