Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXIV. folyam (Budapest, 1880)

23 totta, 894 frt 22 krt pedig neki megítélt eskü feltétele alatt, de szövegének akképi módosításával: hogy felp. a férjét az árvatári pénzének felvételére meg nem bízta, annak férje kezéhez történt kifizetéséi nem tudta s az ő beleegyezésével Hajóson ház ós présház nem vétetett, köv. indokolással: Alperes azt, hogy felperesnőnek a császártöltési árvatárban 1464 frt 22 krja elhelyezve volt s az 1870-ben férjezése folytán kiutalványoztatok, beismerte. Minthogy pedig alperes mint árvagyám ezen összeget az eredetben C3atolt nyugták mellett, a fenyitővizsgálatnál tett vallomása szerint felperes férjének fizette ki; azon lényeges körülményt azonban, hogy ezen nyugták felperesnő által lettek kiállítva, avagy a felvételre férjét felhatalmazta, tanúival nem bizonyította ; mert az 5. sz. beismerésre vonatkozólag, az együtt jelen volt tanuk ellentétes vallomása bizonyitékul el nem fogadható, a perdöntő körülmények bebizonyítása czéljából, az alp. által ajánlott, s felperesileg elfogadott főeskü alkalmazandó A marasztalási összegre nézve az első ítélet részben megváltoztatandó volt, mert a póttárgyalás alkalmával felperesnő tagadásba nem vette, hogy a 12. sz. jkönyv az abban kitüntetett személyek jelenlétében a megyei szolgabiró által vétetett fel, annak tartalma tehát mint közokiraté, az ellenkezőnek bizonyítása nélkül, valónak tartandó; és ezen jkönyv szerint felperes beismerte, hogy a férje által vett szőllőt, az ő beleegyezésével K. Menyhért apósa adta el, s hogy a vételárból részére 150 frtot át is adott; minthogy pedig férje beismerten, saját vagyonnal nem bírt, s a fenyítő vizsgálatnál beismerte, mikóp ezen szőllőt is neje részére az alperestől felvett pénzen vásárolta: annak ára felp. követelésből levonandó volt. Mert ha illetéktelenül vette is fel felp. férje árvatári tőkepénzót, azon összeg, melyben ennek folytán részesült, követelésébe jogosan beszámítható; a részesülési összeget pedig az egész 570 frtban azért kellett megállapítani, mert a fenyítő vizsgálatnál kihallgatott tanuk szerint azon szőllőt felperes férje eltávozása után birtokába vette s az 12. sz. szerint az ő beegyezésével adatván el; vagyoni felelőssége az egész vételárig kiterjesztendő volt. Ennek levonásával fenmaradt 894 frt 22 kr tőkére nézve azonban, a feltételes marasztalást az elsőbir. ítélet indokaiból fentartani kellett. A legfőbb Ítélőszék a kir. tábla Ítéletét, a mennyiben felperes 570 frtra nézve feltótlenül elutasittatott, helybenhagyta, a még követelt 894 frt 22 krt illetőleg pedig mindkét alsóbir. ítéletet megvál-