Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXIV. folyam (Budapest, 1880)

22 tudta, hogy az ő tudta a beleegyezésével Hajóson ház, présház, Hilden? szőllő e pénzen nem vétetett.)) Az indokolás ez: Alperes ellenirata s viszonválaszában határozottan állitja, hogy a kereseti összeget a felperesnő s férje jelenlétében fizette ki,, a 2., 3., 4. sz. nyugtákra — a Császártöltésen 1873. aug. 20-án — tehát a kereset beadása s vétele után kiállított elleniratához 5. sz. a~ mellékelt bizonyitványnyal pedig annak begyőzését czólozza, hogy felperes a férjét küldötte, s hogy a pénzt ennek mint neje meghatalmazottjának fizette ki. Eltekintve tehát attól, hogy az ellenirat sviszonválaszban foglalt fentebbi alperesi védekezés, alperesnek a bűnperben tett azon vallomásával: hogy Tr. Anna a pénz felvételénél jelen soha sem volt, teljesen lerontatik, s ekként csak a bűnvizsgálat alatt is tett azon alp. állítás marad fenn, hogy a kereseti összeg K.-nak mint neje meghatalmazottjának fizettetett ki. Alperes részérea póteskü nem volt megítélhető az 5. sz. bizonyítvány mellé ; mert az, tekintettel a bűnvizsgálat alatt kihallgatott T. tanú vallomására* hogy azt maga alperes fogalmazta, ós H. István községi biró azon tanuzására, miszerint az, az azt aláirt tanuk s meghívott T. Anna előtt is, ugyancsak maga alperes által lett felolvasva, pótesküvel kiegészíthető fél bizonyítékot nem képez. Mert míg A. József és H. Dominik az 5. sz. bizonyítvány tartalmát esküvel erősitik, addig H. J., K. János ós K. A. annak hitelességét leglényegesb részében lerontják. Minthogy tehát az 5. sz„ bizonyítvány, mint kétségtelenül bíróságon kivüli beismerésre vonatkozó okmány, a perr. 160. §. kellékeivel nem bír; s minthogy felperes azon körülményt, mikép férjét K.-t a pénz felvételére megbízta,, ugy a Sz. Antal szolgabíró által felperesnő kértére 1873. decz. 11* felvett jkönyvben (12. sz.), valamit a per során is határozott tagadásba veszi, A. József s H. D. vallomása pedig, tekintettel a perr. 193. §• ára, s jelen esetben különösen arra, hogy H., K. és K, A. velük együtt ós egyszerre jelen volt tanuknak valloniüiíaval ellentótben áll, teljes bizonyerejünek nem tekinthető : alperesnek az 5. sz. bizonyítványra egyedül fektethető védekezése ekként teljesen eloszlatva levén, egyéb bizonyítók nem létében, a főeskü általi bizonyítást 8tb. stb. kellett; mert a 2., 3 , 4. sz. nyugták is alperes vódvei ellen szólnak, a mennyiben azokon Tr. Anna Mária névaláírása látható s mégis a pénzt minden jogosítvány nélkül K.-nak fizette ki stb. stb. A kir. tábla 1879. apr. 16. 11778. sz. a. az elsőbir. Ítéletét részben megváltoztatván, felperest 570 frt iránt feltétlenül elutasi-