Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXIV. folyam (Budapest, 1880)
16 kívüli tulajdonossal kötött adásvevési szerződése, a birtoklás megállapítása tekintetében teljesen mellőzendő volt. 2- or. Felperesek azonban a 378 frtct tett vételárnak visszafizetésére kötelezendők voltak, mert jóllehet felperesek arra nézve, hogy a vételárból legkisebb részben is részesittettek volna, határozottan tagadásban vannak, mindazonáltal, miután a per tárgyát képező ingatlanokhozi tulajdonjogot a vételárt felvett özv. L. Károlyné után a becsatolt telekkönyvek igazolása szerint szerezték meg, mint örökösök az örökhagyó terheit viselni kötelesek lévén, az örökhagyó által felvett vételár visszafizetésében felpereseket elmarasztalni kellett. 3- or. Nem ítéltethetett meg a szőllődózmaváltság czimén felszámított 346 frt 56 kr, valamint a javítás és beruházásokért követelt 500 frt sem; mert míg egyfelől a szőllődózmaváltságnak sem a kitett összegbeni mennyisége, sem pedig alperesileg lett kifizetése, felperesek tagadása ellenében nem igazoltatott, addig másfelől, hogy a javítások és beruházások valóban ós a kitett értékben tétettek volna, bebizonyíttatni meg sem kísértetett. Alperes felebbezóse folytán a budapesti kir. ítélő tábla 1877. évi jun. 18. 20431. sz. a. hozott ítéletével az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta, s felpereseket keresetükkel, alperest pedig viszonválaszában elutasította; következő indokoknál fogva: Felperesek azt, hogy néhai L. Károlyné a kereseti szőllőt b. G. Felixnek eladta, s ez annak alapján azt birtokába is vette, nem tagadták, hanem keresetüket arra alapították, hogy nevezett eladó tulajdonjoga az ő örökösödési joguk által korlátolva levén bejegyezve, az a mondott ingatlannal nem rendelkezhetett; tekintve azonban, hogy a telekjkönyv ugy a póttárgyalás alkalmával felmutatott átadási végzés szerint a kereseti szőllő L. Károlynónak tulajdonul adatott át, a mi a dologgal való szabad rendelkezést magában foglalja, az egyidejűleg bejegyzett öröklési jog által pedig nem a tulajdon szabad gyakorlata, tehát az ezzel a tulajdonos életében való szabad intézkedés, hanem csakis a halál esetére való intézkedés korlátoltatik, illetve záratik ki: L. Károlynak a kereseti szőllőt elidegeníteni életében teljes joga volt a nélkül, hogy intézkedéseit felperesek öröklési joguk alapján megtámadni, s ennélfogva annak birtokba adását követelni jogositva lennének, minélfogva felpereseket keresetükkel, alperest pedig csakis felperesek igényeinek megítélése esetére támasztott, s így tárgynólkülivó vált
