Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXIII. folyam (Budapest, 1880)

Iz ősiségi nyiltparancsnak az iiriiklési jog elenyésztére vonatkozó szabályai egyenes leszármazó örökösökkel szemben is alkalmazandók, kivéve, na azok akkor, midőn az öröklés megnyílt, kiskornak voltak, s annak, ki ellen a kereset megindítandó lett volna, gyámsága alatt állottak, vagy a kereseti birtoknak közös birtokában voltak. (1879. január 7-én 21706. sz. a.) Özvegy T. született F. Teréz és Cs. Anna született B. Rebeka felpereseknek B. N. András és neje alperesek ellen öröklés iránt indított perében az elsőbiróság felpereseket keresetükkel elutasította ; mert az első rendű alperes kifogástalan tanúnak vallomásával törvényszerűen bebizonyította, hogy a per tárgyát képező; az alsó stubniczi telekjkönyv 34. lapján az alperes ós neje nevére bekebelezett l3/8 telket annak birtokosa és haszonélvezője, valamint volt tulajdonosa, az illető földesuraság beleegyezésével, az azzal kapcsolatos úrbéri szolgálatok elvállalása mellett 1836-ban birtokába és használatába vette, attól az úrbéri munkálatokat a volt fóldesuraság javára szakadatlanul teljesítette, ós akként 1848-ban az úrbéri viszonyok megszűntével, azon l5/ 8 telek úrbéri telek tulaj donijogát törvényesen szerezte, a miből kitetszik, hogy az néhai B. József hagyatékául egyátalán nem tekintethetik, mert eltekintve attól, hogy B. József a kérdéses telekbirtokot földesúri beleegyezéssel maga adta át alpereseknek, s maga miután 1847. július 29. napján meghalt a volt jobbágyok a kezükön lévő telkek tulajdonjogát csak 1848-ban szerezték, a peres telek tulajdona soha sem volt, és a szerint szóban álló telek tulajdona a gyermekeire örökségképen át sem szállhatott, minélfogva alperest alaptalan, és az 1852. november 29. kelt ősiségi nyiltparancs 9. §-a szerint többé meg sem indítható örökösödési keresetükkel elutasítani kellett. Felperesek felebbezóse folytán a budapesti kir. ítélő tábla 1878. évi július 2-án 2146. sz. alatt hozott Ítéletével az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta; mert B. József után az öröklés a B. szerint 1847. évben nyilván meg, felperesek tartoztak volna öröklési igényeiket az 1852. nov. 29-én kelt ősiségi nyiltparancs 9. §-ában megszabott határidő a*