Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXIII. folyam (Budapest, 1880)

1-7 mert a keresetlevél, s az ahhoz aláírás nélküli egyszerű máso latban mellékelt jegyzék szerint, állítólag kiszolgáltatott gyógysze­rek értéke 41 írt 80 krra terjed, a kereseti 83 írt 21 kr pedig a kamatok hozzá számitásával keletkezett; tekintettel tehát arra, hogy pénzköveteléseket tárgyazó keresetek, melyek összege a járulékokon kivül 50 frtot meg nem halad, az 1877. 22. tcz. 11. §. szerint a kisebb polgári peres ügyekben való eljárás alá tartoznak ; következve azok a hivatolt törvény 1. §-ában kijelölt, s a 15. §. szerint illetékes birák előtt érvényesitendők : az ekkép kijelölt ügybiróság illetőségé­től pedig eltérésnek helye nincs; azon törvénynek 1878. évi márczius 1. történt életbeléptetése után beadott kereset hivatalból lett volna visszautasitandó stb. 60. Végrehajtató, az ingatlanra kért végrehajtás elrendelhetése végett, nem köteles kérvényében kimutatni, hogy a végrehajtási zálogjog bekebelezése ellen akadály fenn nem forog. (1879. aug. 27. 14021. sz. a.) G. Béla közjegyző, özv. G. Pálné s érdektársai ellen 11 frt 80 kr közjegyzői dijai tekintetéből, melyek részére G. Pál hagya­téka körül tett eljárásában megállapittattak, alperesek mint G. Pál örököseinek ingatlanjára vezetendő kiel. végrehajtást kérelmezett a budapesti tszéknél. A tszék f. év május 31. 20779. sz. végzésével azt megtagadta, mert a kiijelölt ingatlan vagyon még nincs az örökhagyó G.-re telek­könyvezve, hanem jelenleg B. s D. eladó nevén áll. Közbevetett semm. panaszára, a semmitőszók a törvényszék végzését megsemmitette (297. §. 18. p.); mert az ingatlanra kért végrehajtás elrendelhetése végett, vég­rehajtató a perr. 348. §. szerint, nem köteles vógreh. kérvényében azt is kimutatni, hogy a végreh. zálogjog bekebelezése ellen, a telekk. állás szerint akadály fenn nem forog; eziránt különben is nem a végrehajtást rendelő bíróság, hanem a telekk. hatóság levén hivatva határozni; az pedig, hogy a végrehajtás alapját képező, s 1876. évben kelt végzésben megemlittetik, miszerint azon ingatlan, melyre a végre­hajtás jelenleg az örökösök ellen kéretik, még nincs az örökhagyóra átirva, legkevésbé sem zárja ki, hogy ezen átíratás időközben meg­történt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom