Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)

17, érintett §-beli keresetek köréből, tekintettel a ker. törv. 260. 261. §§-ra, nem lóvén kizárva, a tszék keresk. birói minőségének megállapítása miatt emelt panasz alaptalan. 2. A kereskedelmi illetőség meg nem állapítandó, lia a kereseti követelés nem értékpapír megszerzési ügyletből származik, hanem kártérítési igényt képez, mely onnan keletkezett, mert bizonyos részvények letételével biztosított váltókiboesátó, a váltót kifizetni kénytelenittetvén, a biztosítás ellenére azon részvényekből utólagos kielégítést nemnyert- (1879. febr. 13. 2459. sz. a.) N. Izsák, Sp. Dávid ellen két darab nyitrai népbank-részvény kiadása, vagy értéküknek, 245 frt 60 krnak megfizetése iránt 1878. áprilban a nyitrai tszék mint keresk. hiróság előtt pert inditott, abból származólag, mikép Sp. 1876-ban felszólította felperest, hogy egy Hülverth-féle 260 frtos váltót, melyen ő forgató leend, kibocsátókép irjon alá, állítván, hogy biztosítékul két nyitrai részvény van letéve, miről A. a. írásbeli nyilatkozatot is adott. Az elfogadó időközben — 15 frt törlesztése után — elhalt s a váltót felperesnek kellett beváltania. A tszék 1878. decz. 5. 22807. sz. végzésével alperesi kifogásoknak helytadva, magát illetéktelennek mondotta ki. Felperes semm. panaszt adott be. A semmitőszék azt elvetette ; mert habáraz e. f. bíróság azon kifejezett nézete, mintha a közforgalom tárgyát képező papírok megszerzése csak oly esetben képezne keresk. ügyletet, midőn az a keresk. üzlet körében létesült, határozottan téves, s a keresk. törv. 258. §. 3. pontjának abbeli rendelkezésével, hogy az emiitett papírok megszerzése mindenkire nézve, és pedig még akkor is feltétlen keresk. ügyletnek tekintendő, ha a megszerzés nem történt továbbadási szándékkal, — egyenes ellentétben áll, — elvolt mindazáltal a semm. panasz vetendő azért: mert a kereseti követelés nem származik értékpapírok megszerzési ügyletéből, hanem ugyanaz oly kártérítési igényt képez, melyet felperes, mint váltókibocsátó, alperes mint rendelvónyes irányában azért vél köztörvényi uton érvényesíthetni, mivel alperesnek az általa kibocsátott, s állítólag be is váltott váltóösszegórt utólagos kielégítést ígért, ezt azonban nem teljesítette. Hogy pedig a kielégítés bizonyos részvények értékéből lett volna nyújtandó, melyeket alperes valamely közelebbről meg nem jelölt 3 ik személytől e végre átvett volna: ez az ügylet természe-