Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)

55 iránt indított perében az elsőbiróság felperest keresetével mint időelőttivel elutasította: mert habár az A. és B. alatti okmányokkal igazolva van, hogy felperes az alsó kemenczei 19. sz. telekjkönyvben foglalt ingatlanoknak 2/8 részben, s az alsó kemenczei 65. számú telekj könyvben foglalt ingatlanoknak 2/i6 részben tulajdonosául a kassai kir. törvényszéknek mint telekkönyvi hatóságnak 1876. évi 12588. sz. a. telekkönyvi kiigazítási ügyben hozott és az 1878. évi május 28-án felvett tárgyalási jegyzőkönyvhez L. alatt mellékelt ítélet szerint be lett jegyezve, mégis miután a 2. sz. alatti okmány tanúsága szerint ezen bejegyzés a jelenlegi alperesek által 1877. január 28-án 1379. sz. alatt, tehát a jelen per támasztását megelőzőleg, tulajdoni keresettel megtámadtatott, ós miután oly esetben, midőn az ingatlanok tulajdonjoga iránt per van folyamatban, ugyanazon ingatlanság birtoka, mindaddig míg a tulajdonjog kérdése iránt a per el nem döntetik, nem követelhető, a mennyiben felperes a birtokot kizárólag telekkönyvileg az ő részére bejegyzett tulajdonjog alapján követeli, a p. t. rendt. 12. §-ához képest keresetével elutasítandó volt. A budapesti kir. itélő tábla azonban 1878. évi november 4-én 40526. sz. alatt hozott Ítéletével az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatta, s alpereseket kötelezte, hogy felpereseket az alsó kemenczei 19. sz. telekj könyvben foglalt egész úrbéri telek 2/s részének és az alsó kemenczei 65. sz. telekjkönyvben foglalt féltelek 2/i6 részének arányában való közös birtoklásába bocsássák: mert felpereseknek a kereseti birtokrósz tulajdonjoga jogerejü ítélet által ítéltetvén meg, e jognak folyománya, vagyis a tényleges birtoklás őket megilleti, s e jognak érvényesítését az, hogy alperesek a tulajdonjog megítélése iránt uj pert tettek folyamatba, jelen esetben, midőn már megítélt jog érvényesítése forog szóban, meg nem akadályozhatja, ennélfogva alpereseknek a tényleges birtoklást meg kellett ítélni. Ezen ítélet ellen alperesek felebbezéssel élvén, a m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék az iratokat hivatalból észlelt semmiség folytán a semmitőszékhez áttette, minek következtében a semmitőszék következő határozatot hozott: A budapesti kir. itélő táblának fentebbi keletű és számú ítélete, tekintve, hogy az elsőbiróság felperest keresetével az ügy érdemének mellőzésével egyedül mint időelőttivel utasítván el, a menynyiben a másodbiróság ezen nézetet nem osztotta, az eljáró bíróságot tartozott volna az ügy érdemének eldöntésére utasítani, holott az