Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)

85 követeiésót rajtuk egyszerre megvehetni, alperesek pedig azt, hogy az egyenes adós f. évi szeptember havi részletét megfizette volna, mivel sem igazolják; állítják ugyan alperesek, hogy az egyenes adós fizetési kötelezettségének eleget kívánt tenni, de miután felperesi ügyvéd oda haza található nem volt, miután a mennyiben az egyenes adós fizetési kötelezettségének felperes hibája miatt eleget nem tehetett, tartozott volna az esedékes részletet bírói kézhez elhelyezni, mit azonban nem tett, és igy a felperesi követelés alperesek irányában lejártnak tekintendő. Alperesek által 3 7. alatt becsatolt nyugta és annak alapján megajánlott főhit általi bizonyítás tekintetbe vehető nem volt, miután a mennyiben alperesek tényleg fizetést eszközöltek is, miután azt elkésve tették, az ezúttal már tekintetbe nem jöhet. Mindezekhez képest alpereseket kifogásaik elvetése mellett elmarasztalni kellett. Az egyetemlegesség megállapítása a kötelezettség természetéből folyik. Alperesek felebbezóse folytán a budapesti kir. itélő fábla 1878. febr. 20. 3162. sz. a. következő ítéletet hozott. Az eljáró kir. járásbíróságnak fentebbi keletű és számú Ítélete alperesek mint készfizető kezesek marasztalására vonatkozólag indokolásánál fogva helybenhagyatik; a marasztalási összegre és az egyetemleges fizetési kötelezettségre nézve pedig megváltoztatik ós alperesek a kereseti összegből csak 170 frt házbérhátraléknak ugy ettől 1877. május 1. óta számítandó 6% kamatoknak egyenlő arányban leendő megfizetésére köteleztetik. A. CD. E. F. G. H. alatti okmányokon alapuló 60 frt 6V2 kr előbbi per és kifizetési biztosítási költség megfizetése iránti keresetével pedig felperes elutasittatik; következő indokoknál fogva. A marasztalási összeg tekintetében az elsőbirósági ítélet megváltoztatásával alpereseket a kereseti összegből, csakis az A. alatti jótállási nyilatkozatnál fogva elvállalt 180 frt házbérkövetelésből hátralevő 170 frtnak és az 1877. május 1. napjától számítandó 6<y0 kamatoknak megfizetésére lehetett kötelezni, az ezt födöző 60 frt 64 kr iránti követelésével pedig felperest elutasítani kellett, mert az A. alatti jótállási nyilatkozatból az, hogy alperesek, mint P. Cecíliáért készfizető kezesek a G. D. F. G. ós H. alattiakon alapuló per és biztosítási költségekre nézve is, felperesnő javára a készfizetői kezességet elvállaltak volna, határozottan ki nem tűnvén, az A. alattiban elvállalt járulókok alatt csakis a késedelmi kamatok érthetők ; továbbá mert az A. alatti jótállási nyilatkozatban, mint azt a per során felperes sem vonta kétségbe, az egyetemleges fizetési kötele-