Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)

S4 Mivel pedig ily körülmények között alperes megbízás nélküli ügyvivőnek tekintendő, s mint ilyen a cselekménye vagy mulasztása által okozott kárért felelősséggel tartozik, alperest kártérítésre kötelezni kellett, de csakis a ló értékére nézve felperes által leteendő póteskü esetén, mert alperes tagadása ellen a lónak 45 frtnyi értékére vonatkozólag teljes bizonyítékot nem nyújtott, hanem St. Péter vallomásában csak rószbizonyitékot ama körülményre nézve, hogy felperes lova a kérdéses időben 30 frt értékkel birt, ennélfogva ennek kiegészítésére felperes részére a p. t. rend. 236. §-a értelmében a pótesküt megítélni, s annak letétele esetére alperest a 30 frt összeg megfizetésére kötelezni, de viszont alperest a nem igazolt értéktöbblet iránti keresetével feltótlenül elutasítani, az eskü le nem tétele esetére végre a p. t. rendt. 239. §-a rendeletének megfelelőleg intézkedni kellett. A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék a kir. tábla Ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. 71. 1. A házbér követelés és járulékaira nézve általában vállalt készfizetői kezesség esetén, az általánosan említett járulékok alatt csakis a késedelmi kamatok; tehát a bérlő ellen intézett per folytán származott per és végrehajtási költségek érthetők nem lévén, ezek megfizetésére a kezes nem kötelezhető. 2. Ha többen készfizetői kezességet vállalnak az egyetemlegesség határozott kikötése nélkül, a kezesség mindegyik kezes által egyenlő aránylagos részben tekinthető elvállaltnak s azok a fizetésre csakis ily arányban kötelezhetők. (1878. július 8. 6264. sz. a.) K. Judit felperesnek M. Károly és Katalin alperesek ellen 230 frt 64 kr házbér s járulékai iránt folyamatba tett perében az elsőbiróság alpereseket a kereseti 230 frt 64 kr tőke ós járulékainak egyetemleges megfizetésére kötelezte; következő indokoknál fogva: Alpereseknek az utazó tárgyalás alatt felhozott azon kifogását, hogy a házbér felére nem K. Júlia, hanem N. Károly jelentkezik felperesnek, figyelembe vehető nem volt, miután a per folyama alatt alperesek nem vonták kétségbe, hogy a kereseti követelés azonos az A. alattiban foglalt azon követeléssel, melyre nézve a készfizetői kezességet elvállalták, ós a mely követelésre P. Czeczilia két részletet már tényleg fizetett is. A kereset időelőttiségére alapított kifogás mellőzendő volt, miután a kereseti A. alatti okirat tanúságaként az egyenes adós P. Czeczilia az elvállalt részletfizetéseket pontosan be nem tartván, jogot vettek alperesek felperesnek az egész