Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)

07 beadta a váltótörvényszékhez, az általános osztrák épitő-társaeág dunaszabályozási vállalatának eladta, és igy felperestől a kielégítési alapot elvonta. Ezen tényállással szemben nemitéltethettek figyelembe alperesnek kifogásai, mert: 1. hogy felperesnek E. Károly ellenében 3000 frt követelése fennáll, azaz A. C. alatti jogérvényes birói határozatokkal, és a válasznál kimutatott eredeti váltókkal igazolva van, ennek ellenében tehát sem a tanuk sem az eskü általi bizonyítás megengedhető nem volt; 2. mert alperes nem tagadta hogy az általa eladott hajó ugyanaz, mely felperes javára H. J. szerint lefoglaltatott, minélfogva azon körülmény, mintha a foglalás nem ugyanazon hajóra vezettetett volna, melyre elrendeltetett, annál lényegtelenebb, mert a foglalás cselekvénye azon biróság által, mely azt elrendelte a H. és F. alattira vezetett végzések szerint jóváhagyatott; 3. mert felperes a hajóra vonatkozólag a váltószéknél folyamatba tett tulajdon igénykeresetével a H. L. M. N. alatti birói határozatokkal jogerejüleg elutasittatott, annak bizonyítása tehát, hogy ama hajó már a birói határozatok keletkezte előtt tulajdona lett volna, még pedig a fentebbi birói határozatokat megelőzőleg kelt okiratok alapján, itt e perben többé meg nem engedhető; 4. mert a 3 7. és 4 •/. alapján visszatartási jogról beszélni, a mennyiben ezen okmányokban alperes a kérdéses hajó állítólagos tulajdonosául ós a vételárral adósul jelentkezik, már pedig a visszatart isi jog nem az adóst, hanem a hitelezőt illeti, és azt csak idegen vagyonon gyakorolhatja, nem lehet; mert végre 5. felperes az által, hogy a végrehajtási eljárást, illetve előbb az igénypert a vevő ellenében nem folytatta, az eladó alperes ellen kártalanítási jogát el nem vesztette, mert hiszen alperes ezen perben is beismeri, hogy a hajót az általános osztrák ópitő-társaság bpesti dunaszabályozási vállalatának valósággal eladta, a P. R. a. okiratok pedig tanúsítják, hogy a hajó a szoros zár foganatosítása alkalmával annak tettleges birtokában is találtatott, felperes tehát alperesnek eljárásával szemben a vevőnek a vétel körüli rosszhiszeműségét bizonyítani nem tudván, az igénypernek eredményrei kilátás nélküli folytatása által csak a költséget szaporította volna szükségtelenül. Mi már a kártalanítási összeg mennyiségét illeti, a H. J. alatti jegyzőkönyvükből kitűnik, hogy a felperesi követelés biztosítására