Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)

31 rolta; mert be van bizonyítva, hogy felperest saját hibáján kívüli elbocsáttatása esetében végkielégítésül évi fizetésének fele illeti, minek a kereseti összeg 'felel meg. A III. osztályba sorozandó, mert elbocsáttatása a csődkiütés következménye levén, követelési joga is csak elbocsáttatása időpontjában állott be : s igy követelése nem tekinthető a csődkiütést megelőző oly hátralékfizetésnek, mely a személyes hitelezők I. osztályába tartoznék. A marosvásárhelyi kir. tábla 1878. jul. 16. 877. sz. a. helybenhagyta a tszék ítéletét indokainál fogva. A legfőbb ítélőszék következőleg itélt: A kir. táblának ítélete, a soroztatásra vonatkozó felebbezett részében hhagyatik ; mert felperes mint jogtanácsos és nem mint kereskedői segéd volt alperesnél alkalmazva, ós igy a kereskedősegédet akár a kereskedelmi, akár a csődtörvény szerint illető kedvezményben egyátalán nem részesülhet. 16. Tekintve, hogy a polgárosított határőrvidéken nem az 1868. 54. törvényczikk álta behozott polgári törvk. rendtartás, hanem az 1781. május 1-én kelt osztrák perrendtartás, illetve az 1815. október 24-én kelt rendelettel szabályozott sommás eljárás van hatályban, ez utóbbi szabályzatban azonban az nem foglaltatik, hogy ha a fél a kitűzött tárgyalási határidőn tul egy órával meg nem jelen, makacsságból marasztaltassék: hivatalból figyelembe veendő semmiségi esetet képez, ha a bíróság alperest a p. t. rendt. 111. §-ára hivatkozással idézte meg, s mert a tárgyalási határidőn tul egy óra alatt nem jelent meg, elmarasztalható. (1878. szeptember 11-én 6787. sz. a.) Sz. Jován felperesnek Sz. Miskó s társai ellen 1430 frt s jár. indított perében a zsablyai kir. járásbíróság 1877. évi október 2-án 2851. sz. alatt hozott ítéletével alperest a kereseti tőke s járulékaiban elmarasztalta; következő indokoknál fogva: A beérkezett vétbizonyitvány tanúsága szerint törvényszerűen megidézett alperesek a jelen perfelvótelre kitűzött határnapon a kiszabott egy óra alatt meg nem jelenván, őket a törvény alapján marasztalni kellett. Ezen Ítélet ellen alperes semmiségi panaszszal kapcsolt felebbezóst adván be, a budapesti kir. itelő tábla 1878. évi márczius 28. napján 72638. sz. alatt következő ítéletet hozott. A semmiségi panasz elvettetik, az azzal kapcsolatosan beadott felebbezós folytán pedig az elsöbirósági ítélet helybenhagyatik: mert alperesek a tárgyaláshoz meg nem jelenvén, az illetékesség ellen kifogást nem tettek, olyan eset pedig jelenleg fenn nem fo-