Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)
19 tak ki, és vallottak a nélkül, hogy azon körülményeket, melyek között T. I. István az állítólagos beismerést tette, előadták volna, anélkül, hogy indokolnák, miszerint érdekükben állott a valót megtudni, de különösen, miután a bizonyítványt velük együttesen aláiró Tr. István tanú, annak tartalmát valótlannak eskü alatt kimondá, ugyanezért ezen bizonyítók mellőzésével a peres feleknek egyedüli perbeli kölcsönös beismeréseiket kellett az ügy elbírálásánál alapul venni s a marasztalást a szerint kimondani annyival is inkább, minthogy felperes maga beismeri, miszerint a közte s alperes közt fennforgott ügyletről saját maga irta 4. sz. alatti szerződést azért adta alperesnek, hogy abba mindenkor ő irandja bele a teljesített fizetéseket, ez pedig ugy a nevezett tanuk vallomásait, valamint saját állításait megdönti. Alperes azon kifogása, hogy jelen per csak perújítás utján lett volna megindítható, bírói figyelembe nem jöhetett, mert felperes jelen követelését más jogalapra fektette, mint az a hivatalból csatolt előző pernek összevetéséből kitetszik. A perbeli költségek kölcsönös megszüntetése, a részbeni perveszteségben s az ügyvédek munkadijainak megállapítása a törvszb. 252. §-ban igazolja. A kir. tábla 1878. jul. 23. 28996. sz. következőleg ítélt: Az elsőbiróságnak ítélete azon változtatással: hogy a marasztalási összeg 460 frt tökére, és ennek 1871. évi január hó 1-től a kielégítésig járó 6% kamatára leszállittatik, egyebekben helybenbagyatik. Indokok : Azon kifogás, hogy jelen kereset csak perújítással lehetett érvényesíthető, az elsőbiróságnak ítéletében arra nézve felhozott indokokból mellőzendő volt. Minthogy pedig az adásvevósi szerződés a 7/4 teleknek 1870. évi termésére nézve csak részben érvényesült, minthogy továbbá a peres felek egyike sem szorgalmazta perúton annak egészbeni teljesítését, a mennyiben felperes igazolta : hogy az alperesnek fizetett vételárért terményt nem kapott, alperes pedig nem bizonyította, miszerint azáltal, hogy felperes a terményeket át nem vette, a felperesnek járó összeg erejéig kárt szenvedett, s hogy e szerint ő a fizetett vételárt felperesnek visszafizetni nem tartozik, felperes pedig nem bizonyította, hogy mily kárt szenvedett, mert kárát számszerűleg elő nem adta, és maga is csak azt állította, hogy nagyobb része romlott meg a terményeknek, hanem hogy a megromlott rész mily értékre rug, meg sem határozta. Minthogy továbbá alperes tagadásával szemben alperes azt, b*
