Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)

18 elszállásolás volt, melyből önként folyik, hogy ha az elszállásolás hiányzik, mivel ekkor a szabályok szerint illeték nem jár, azon időre felperes bér fejében semminemű fizetést nem követelhet, és pedig annálkevésbé, mert a honv. minister jogositva levén a honvéd csapatokat ott elhelyezni, a hol azt a körülmények s a közszolgálat igényelik, s ezen jogáról felperes javára az A. alattiban sem mondván le, felperes keresetének alapját, vagyis azt, hogy a beszállásolt csapatok áthelyezése által alperes jogellenesen járt el, s ezáltal nekie okozott kárát megtéríteni tartoznék, nem igazolta. Ily helyzetben pedig, tekintve, hogy abból miszerint a B. szerződés szerint a szórlövegek részére átengedett ugyanazon laktanyáért évenkint 300 frt bér köttetett ki, nem következik, hogy ezen bér az A. szerződés alapján is felperest megilletné; tekintve továbbá, hogy a mennyiben az A. szerződés szerinti elszállásolás tényleges megszűnése folytán felperes a honvédelmi ministériummal, ugyanazon helyiségek iránt a B. alatti uj szerződést kötötte a nélkül, hogy az A. alattiból valamely követelést vagy kárpótlást maga részére fentartott volna, kártérítési joga tehát, ha ilyen meg is illette volna, már ez oknál fogva is megszűnt, felperest elutasítani kellett. 9. A megvett termény részbeni át nem adása miatt, az egyenértékének megfelelő vételár visszafizetésére irányzott, tehát a részben már teljesedésbe ment kétoldalú szerződés felbontását czélzó keresetnek helytadni nem lehet, ha az eladó abba bele nem egyezett s igazolta, hogy a vevő a vételárt annak idején, a szerződési kikötés ellenére teljesen le nem fizette. (1879. jan. 29. 12691. sz. a.) B. Bernát, T. I. István ellen 2108 frt vételár visszafizetése iránt még 1875. évben a szabadkaitszék előtt pert indított, melynek letárgyalása után, a tszék 1878. apr. 15. kelt ítéletével alperest 880 frt s kamatja megfizetésére kötelezte következő indokolással: Alperes a persorán beismeri a követelt összegből 1820 frt felvételét, viszont felperes is beismeri, hogy a követelt sommá behajtásába 940 frt értékű termesztményeket kapott s noha két tanú P. Pál s B. Pál azt valja, hogy T. I. István alperes szájából hallotta, hogy ő felperestől gabona termesztmónyek árában 2200 frtot lefizettetnek elismert, azonban minthogy a most nevezett tanuk, nem a törvénykezési eljárás kívánalmai szerint alkalmazott kérdésekre körülményesen, hanem a nékik feltolt bizonyítvány felett hallgattat-