Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXI. folyam (Budapest, 1879)

21 hogy akkor midőn felperesek, illetőleg jogelődeik örökségi részükről lemondottak, az egész ingatlan B. Imre tulajdonaként tekintetett, s a lemondás az egész birtokra szólott; s jóllehet a lemondás B. G-yörgy javára történt, még sem lehetett e lemondás alapján felpereseket keresetükkel egészen elutasítani. A lemondás ugyanis B. György javára, de az ö közbejötte nélkül történvén, ő ezáltal semmi jogot sem szerzett s a szerződő apa intézkedési joga ezáltal korlátolva nem lett ; s miután B. Imre e jogával ólt is, a mennyiben a helyszínelés alkalmával, kézjegyével ellátott s mint közokmány teljes bizonyítékot képező telekjkönyvben a kérdéses ingatlanokat, mint az ő és neje közös tulajdonát vétette fel, mi által azok felére nézve további rendelkezési joga a- dolog természetéből folyólag megszűnt; s ennélfogva valamint egyrészről, az öröklési jogukról B. Imrével szemben kötelezőleg lemondott felperesek ennek végrendelete ellenében törvényes osztályrészt sem követelhetvén, felpereseket e részben elutasító ítéletet helybenhagyni kellett; ugy másrészről viszont a birtok másik fele a végrendelet alkotásakor B. Imrének, és pedig saját ténye folytán tulajdonát már nem képezvén, a fent emiitett rendelkezése érvénytelen, s a birtok e részére a törvényes öröklésnek levén helye, ezt fentebbi módon megítélni kellett. A haszonvételek meg nem ítéltettek, mert azok holdanként számíttatván fel, a holdak mennyisége pedig hitelesen megállapitva, sőt a keresetlevélben előadva sem levén, a kérelem e részben nem határozott. A legfőbb ítélőszék a kir. tábla ítéletét, a mennyiben felperesek, az apai örökség s a haszonvételek iránti keresetükkel elutasittattak, érintetlenül hagyta; a mennyiben pedig részükre anyai örökség ítéltetett, megváltoztatta, s e részben is az elsőbiróság felpereseket elutasító ítéletét hagyta helyben. Indokok: Felperesek a 2-od bir. ítéletet nem felebbezvén, ennek fent kijelölt része érintetlenül hagyandó volt. A mi felperesek, anyai örökösödési igényeit illeti, nem szenved kétséget, hogy az 1840. évi nov. 12-ón kelt 2. 3. sz. alatti okiratokkal, melyeknek valódiságát felperesek is beismerték, s a melyek tartalmát több tanú bizonyítja, néhai B. Imre ugy mint családfő akarta, gyermekei mint a család tagjai közt, rendezni az örökösödési viszonyokat. Azon jogügyletnek természete ésczélja, melyet fentebbi okiratok tartalmaznak, és azon kornak jogfogalmai és szokásai, melyben