Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXI. folyam (Budapest, 1879)

18 8. Ha az adásvevés tárgyát képe/J dolog a vevőnek átadatott, az adásuusi szerződésben a vételár fizetésére semmi kötelezettség sem foglaltatik, az eladó tartozik bizonyítani, hogy a vevő az általa követelt vételárt nem fizette ki. (1877. jun. 4-én 5047. sz. a.) Ifj. B. Ferencz özvegye társai felpereseknek V. Mihály és neje ellen 1260 frt vételár és járulókai iránt indított perében az elsóbiróság felpereseket keresetükkel elutasította, az esetre, ha 1. rendű alperes a föesküt leteszi arra, hogy a 2. sz. alatt mellékelt 1875. april 2 án kelt kötelezvény szerint a megvett fekvőségekért id. B. Fereneznek nem többet mint 1300 frttal váltóban volt adósa, s ezen 1300 frtot 1857. máj. 13-án kelt nyugtatvány szerint B. Ferencznek megfizette; mert felperesek követelése irányában alperesek által felmutatott 2. sz. alatti kötelezvény és nyugtatvány valódiságára nézve kihallgatott tanuk közül egy tanú, jelesen D. Gábor mit sem bizonyít, mivel a nyugtatvány szerkezetét ő irta ugyan, de sem a fizetést, sem pedig D. Ferencz által tett aláírást nem látta; az első tanú Sz. István elismeri ugyan, hogy az 1875. május 13-án kelt nyugtatványt, mint előttemező tanú aláirta, azonban nem emlékezik, hogy előtte B. Ferencz aláirta volna, sőt a nyugtatványon B. Ferencznek, ki irni sem tudott, keresztvonása is hiányzik ; ennélfogva a 2. sz. alatti kötelezvény, melyen az aláírás kiszakítva van, és a szintén aláírás nélküli nyugtatvány oly okmányoknak nem tekinthetők, melyek alperesek azon állítását, hogy a vett birtok árát 1200 frtot megfizették igazolnak ; igy azok alperesnek felperesi követelés alól felmentésére el nem fogadhatók; azonban figyelembe veendő azon körülmény, miszerint az adásvétel a kereset mellé csatolt másolat és viszonválasznál lévő eredeti szerződés szerint 1857. évi april 2-án jött létre, nem feltehető, hogy eladó a fekvöségeket alperes birtokába adta, a vételárt pedig sem akkor, sem később, sem részben, sem egészben meg nem kapta volna, sőt 2. sz. alatt másolatban, s a viszonválaszról eredetben lévő kötvény és nyugtákból kitűnik, hogy szerződő felek ezen ügy rendezése végett a község elöljárósága elébe járultak, de a kihallgatott tanuk szerint a községi jegyző P. János kellőleg rendbe nem hozta; igy alpereseknek a kereseti 1200 frt követelés kifizetésének igazolására már egyéb bizonyítéka nem lévén, a szerictük a fizetést teljesítő G. Mihály elsőrendű alperesnek az 1868. 54. tezikk 235. §-a értelmében a főeskü megítélendő volt.