Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXI. folyam (Budapest, 1879)

15 nál élődött; Sz. Márton állítja, hogy felperes becsületes ember volt, de neje az élelmet nem adta ki neki, neje tisztátlan nő volt és férjét hétszámra étel nélkül hagyta ; végre B. János, Sz. István, Sz. Márton, Gy. János mind azt állítják, hogy felperes egy özvegy molnárnőt azután vett házához, miután nejétől már különválva éltek; de egyik sem állítja közvetlen tudomásából, hogy ezen molnárnő felperesnek ágyasa lett volna. Tehát nincs bebizonyítva, hogy felperes feltétlenül és kizárólag oka lett volna akár a viszálkodásnak, akár a különválásnak, sőt ellenkezőleg indokolt az, hogy felperes neje az ö tisztátlansága és rendetlen háztartása által elégedetlenséget idézett elő, minek következménye viszálkodás s utóbb a különválás lett. 3. A kamatok 1872. január 17-től mint B. Mária halálozása napjától ítéltettek azért meg, mert az ellenhitbér B. Mária által halála esetére köteleztetett, s alperes által B. Mária hagyatéki javaiból azonnal kifizetendő volt. Alperes felebbezése folytán a budapesti kir. itélő tábla 1877. évi május 15-én 12627. sz. a. kelt ítéletét megváltoztatta s felperest keresetével elutasította; következő indokolással; a hit- vagy hübérnek, mely a házastársat törvény vagy szerződés szerint megilleti, törvényes alapja, mint maga az elnevezés is tanúsítja, a házassági hűség lévén, ugyanazért hűtlenség esetén a különben hübórre jogosított ahhoz való igényét törvény értelmében elveszti. A viszont-hit- vagy hűbér iránti kötelezettség szintén ez ala* pon nyugszik. Felperes és elhalt neje B. Mária is az A. alatti házassági szerződés megkötésekor, midőn egymásnak haláluk esetére hü- és viszont hűbér fizetésére kötelezettséget vállaltak, az egymás iránti szeretetnek és hűségnek adtak kifejezést és ez képezte a kölcsönös kötelezettséget megállapító feltételt. A jelen per elbírálásánál tehát azon körülmény döntő: vájjon felperes azon feltételnek, melyhez a kötelezettség kötve volt, s az A. alatti házassági szerződés alapját képezte, megfelelt-e? Felperes beismerésével igazolt tény az, hogy ő nejét a házasság megkötése után négy évvel elhagyta, ós annak haláláig 20 éven át tőle külön élt, a kihallgatott tanuk vallomása szerint pedig felperes ellenében oly tények forognak fenn, melyek semmi kétséget sem hagynak fenn arra nézve, hogy felperes volt a viszálkodásnak ós különválásnak okozója. A tanuk vallomása szerint fenforgó ténykörülményekkel tehát