Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXI. folyam (Budapest, 1879)

14 kettőjük boldogságát elő nem idézte, s vájjon felperes férj volt-e okozója a különválásnak akár szándékosan és czélzatosan, azaz cselekedetek által, akár roszindulata és természete által akaratlanul is ? Azonban alperes oly tényeket és körülményeket bizonyítani nem tudott, melyek igazolnák azt, hogy felperes maga kizárólag ós feltétlenül volna oka a házasság ideje alatt tartott viszálkodásnak. Ugyanis: jóllehet U. Sándor tanú azt adja elő, miszerint felperes és neje egyenetlen természetű egyének voltak, és hogy felperesnek neje épen nem kellett; továbbá Gy. János tanú vallja, hogy felperes kicsapongó életű volt, nejét többször megverte, s azután elváltak; továbbá, hogy felperes kicsapongó életű volt s még neje életében tartott menyecskét, de nem a háznál, B. József tanú előadása szerint pedig felperes neje panaszkodott arról, hogy férje megverte, ás felperes azt hallotta M. Rózától, hogy annak gyermeke felperestől való ; végre N. József vallja, hogy felperestől hallotta egy izben, hogy neki neje nem kell, s hogy apja erőszakkal vetette el B. Máriát; azonban a hivatkozott tanuk vallomásai ámbár terhelők felperesre nézve, de azért arra nézve, hogy felperes lett volna oka a viszálkodásnak és különválásnak, elegendő bizonyitókot nem nyújtanak: minthogy U. Sándor szerint nem csupán felperes, hanem mindketten egyenetlen természetűek voltak, Gy. János szerint pedig felperes neje fukar és különcz volt, kit tanú tiszta öltözetben soha sem látott, és figyelemreméltó, hogy ezen tanú saját vallomása szerint fentebb érintett előadását inkább hallomásból merítette, mint közvetlen tudomásból és azt teszi hozzá, hogy csak gyanítja, miszerint felperesnek gazdaszonyától gyermeke született volna; továbbá B. Gábor tanú hozzáteszi, fentebb érintett vallomásához, hogy B. Mária tökéletes ószszel nem bírt, B. József is azt adja fentebbi vallomásához, hogy felperes neje féleszű volt, a mi pedig legfőbb terhelő volna ezen tanú előadásában, t. i. hogy M. Rózának gyermeke felperestől való, azt csak hallotta, tehát arról közvetlen és bizonyos tudomása nincs. Tehát a hivatkozott tanuk vallomásai önmagukban sem nyújtanak határozott ós elegendő bizonyitókot a felperesi kereset jogossága ellen, de a többi kihallgatott tnnuk vallomásaival összevetve még erejükben is meggyöngittetnek, miután a többi tanuk ellenkező ténykörülményeket bizonyítanak; jelesül U. Antal azt adja elő, hogy felperes jó természetű és jellemű volt, ellenben neje rosz természetű, ki férjének nem is főzött; N. Antal tanú azt állítja, hogy felperes jó természetű, szelíd ember volt, ellenben neje eszelős, ki soha sem főzött s adósai-