Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXI. folyam (Budapest, 1879)
11 tett eljárásról szóló tanuzása, illetve vallomása azért nem volt figyelembe vehető, mert cselekedete felperes érdekében és megbízásából alperes ellenében bizonyításnak nem vétethetett. A póttárgyalásnál felperes részéről felhozott ténykörülmények ezen ügy eldöntésénél tekintetbe azért nem jöhettek, mert egyrészről semmi döntő körülményt nem igazolnak, másrészről pedig mivel a kir. táblai 1512. sz. végzésnek határozott meghagyása ellenében felbozottak, mivel ezen végzésben az ujabb tárgyalás csakis azon egyedüli kérdés felvilágosítására tüzetett ki, vájjon a kövezeti vám bérletére vonatkozó szerződési terv, melynek aláírására alperes felhivatott, az árverési feltételeknek megfelelőleg lett-e szerkesztve ; mely felsőbb bírósági meghagyás minden más, ezen egyedül tárgyalható kérdésre nem vonatkozó körülmények tárgyaihatását és fejtegetését kizárja. De eltekintve attól, hogy felperes maga meghiúsította a haszonbéri jogügylet végleges megkötését, ezen kívül felperes alperesnek a bérlemény használatát is lehetetlenné tette, midőn felperes régibb haszonbóri hátralékok behajtása végett az F. alatti árverési jegyzőkönyvben az 1875. november hóban az alperest illető kövezeti vám s a városi jövedelmeket lezálogoltatta, és azoknak felperes részére leendő beszedése végett P. Hermán zárgondnoknál való birói kineveztetését kieszközölte, ez alkalommal felperes csakis azon jövedelmeket vette végrehajtás alá, melyek alperest 1875. végéig tartott haszonbérszerződésből illették, mert alperes akkor csak a régibb szerződésbeli joga gyakorlatában volt. Miután pedig alperesnek ama régibb haszonbéri joga 1875. deczember 31-én véget ért, s ez által felperesnek arra szerzett zálogjoga is megszűnt, felperes azonban mindamellett a kövezeti vámszedési jövedelmeket 1875. deczember 31-ike után is nevezett gondnoka által szedeti, a nélkül, hogy megszűnt zálogjoga folytán alperest a bérlemény átvételére felhívta, vagy mivel alperest most is haszonbérlőnek tekinti, az 1875. év vége után ujabbi vélt haszonbéri jogára végrehajtást vezetett volna; felperes saját kezeiben tartotta a szóban forgó jogok tettleges gyakorlatát, s alperest birtokba nem bocsátotta. Miután ezek szerint felperes maga meghiúsította a haszonbéri szerződés végleges megkötését, s azonkívül alperest a bérlemény tettleges birtokából kizárta, minélfogva a keresetbe vett jog tettleges gyakorlása már felperes kezében van 1876. óta: ez okból felperest keresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. ítélő tábla 1877. évi június 26. napján 33454. sz. a. következő ítéletet hozott: