Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXI. folyam (Budapest, 1879)

91 tóse a hagyatéki javak misége iránt, felperessel szemben mi bizonyítékot sem képezhet; mert a 3. 4. sz. telekk. kiigazítás iránt folytatott perben keletkezett bírói ítéletek szerint, a peres felek között vitás kérdések érdemlegesen bírálva nem lettek; minélfogva azon alperesi előadás, hogy ezen ítéletek a kereset útjában állanának, mi alappal sem bir; mert szemben azon alp. beismeréssel, hogy a felpereseknek hagyományozott ingatlanságot, az öröklés megnyílta után is, alperes egyedül használta, azon kifogás, hogy ezzel felpereseket megkínálta, birói figyelembe nem vehető; minthogy azáltal legfólebb a használat tekintetébeni jóhiszeműség igazoltatnék, az azonban az illetéktelenül húzott haszonvételek megtéritésétől alperest fel nem mentené stb. stb. A legf. ítélőszék H kir. tábla felebbezett Ítéletének azon részét, mely szerint alperes az ott megjelölt ingatlanok kiadására s ezek megállapított értéke után késedelmi kamatok fizetésére köteleztetett s a perköltségek kölcsönösen megszüntettek, helyben, illetőleg érintetlenül hagyta. Többire nézve mindkét alsó bir. ítéletet részben megváltoztatta, s a hagyaték, illetőleg az osztály tárgyául szolgáló javak öszszes értéke: 8360 frt 43 krban megállapittatván, alperest a felperesek törv. osztályrésze kiegészítéséül: 1642 frt 75 kr s ennek 1863. okt. 4-töl számítandó 6% kamatjainak felperesek, névszerint T. Pálné és testvére néhai Zs. Istvánné leszármazó örökösei részére, törzsönként! két egyenlő arány szerint, fizetésére kötelezte. Indokok: Az osztály tárgyául szolgáló javak értókét illetőleg, az ingóságok csak 14 frt 53 krral voltak számitandók; mert felperesek az alperesi tagadással s az örökhagyó végrendeletével szemben, nem bizonyították, hogy a 7. leltárban felvett ingóságok valaha az örökhagyó sajátjai voltak, alperes pedig csak a 2. sz. a. leltárt s az ott 14 frt 20 krral kitüntetett értéket fogadta el. Az F. leltár, mely alperes tiltakozása mellett vétetett fel, e tekintetben bizonyítékot nem képez, s a bizonyítás terhe alól nem menté fel felpereseket semmiféle törvényes vélelem, mert alperes nem atyai hatalom alatt, hanem mint nagykorú tulajdonos társ ólt a birtokban atyjával közösen. Ez utóbbit a kérdéses ingóságok kizárólagos tulajdonosául annálkevósbé lehet vélelmezni, mert felperesek is beismerik, hogy volt alperesnek s nejének külön, az örökhagyóval nem közös vagyona is, a melyből alperes magának ingókat szerezhetett, az örökhagyó pedig végrendeletében egyátalán minden szerzeményt az alperes