Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXI. folyam (Budapest, 1879)

62 átvételre megjelent, nem hogy senki a fát neki át nem adta, de azok átadhatlan és átvehetlen állapotban voltak, miután az utak eltorlaszolva, az alperesi beismerés szerint is csekély mennyiségű tölgyfa a sok másnemű fa által eltemetve, elzárva volt, s csakis mind vevő, mind eladó által kiállitandott közös erővel lehetett volna a tölgyfákat elvinni; de alperes eladó még május hóban sem kezdette meg a kihordatást. Alperesi azon védelem sem jöhet birói figyelembe, hogy ő a 3. sz. a. csatolt levél szerint felperest értesítette, hogy a tölgyfák már elvihetők; mert ez 1873. évi aug. hó 13-án történt; már pedig felperes egy márcz. 16-án kötött szerződés alapján az általa ismét kereskedelmi forgalomba szánt és a czélból vett tölgyfák átadására 5 hóig várakozni köteles nem volt, annyival kevésbbé; miután alperes nem vette tagadásba, hogy felperes a fáknak elvihető állapotba leendő helyezése iránt őtet több izben felszólította. De nem tett alperes szerződésbeli kötelezettségének az átadás elmulasztása által eleget azért sem ; mert Kr. Ferencz, A. Imre és Pf. András tanuk hit alatt vallják, hogy a tölgyfák vastagabbjai az uradalom által saját részükre fentartva és uradalmi bélyeggel ellátva lettek és ekként, ha a fák hozzáférhetők lettek volna is, felperes azokat más tulajdoni jogának megsértése nélkül el nem vihette volna; s mert hogy melyek voltak felperes által megvett fák; alperesi részről kijelöltettek volna, alperes nem is állítja. Mindezen körülményekből kifolyólag alperest kellett szerződést szegőnek tekinteni, és mint ilyent az 1875. évi XXXVII. tcz. 277. §-áboz képest a felvett foglaló kétszeregének feltétlen megfizetésében marasztalni. Foglaló után kamatok nem járván azok megítélhetők nem voltak. Minthogy pedig felperes kártéritősi követelésének alapja kétségen kivül áll, s csakis összege nem bizonyittathatott be, a ptrs 237. §-hoz képest felperesnek az összegre nézve a becslő eskü nem volt megiélendő, ós letevése esetén alperes a kártérítési követelésben marasztalandó. A kamatokat alperes nem kifogásolván, megitélendők voltak. A becslő eskü le nem tevése esetén mindkét fél részben vesztes lévén, a költségek kölcsönösen megszüntetendők voltak. Miután a perbeli előadásokból ós bizonyitóki eljárásból az derült ki, hogy alperes nem tett eleget szerződésszerű és eladói minőségből folyó kötelezettségének, alaptalan viszonkeresetével elmozdítani kellett.