Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXI. folyam (Budapest, 1879)
51 peres által és az egyik alperes részéről képviselt kiskorúak nevei a kereset kijavítására szolgálván alkalmul, az bíróilag megengedhető volt, annálfogva a keresetlevél kijavítása az ítélet szerint rendeltetett el; ellenben a per érdemében alperesek által az ellenirathoz V. alá becsatolt, s felperesileg nem tagadott okmánynyal beigazolván, miszerint felperesek jogelődje A. Péter az őt illető 3500 frt örökségét kifizetve felvévén, s azt a törvény szabályai szerint nyugtatván, az ellen felperesileg kifogásolt állítás, t. i. hogy a kereset alapjául vett 3500 frt után még 600 frt ki nem fizettetett volna, a tanuk vallomásával be nem bizonyittatván, annálfogva felperesek keresetüktől elmozditandók voltak. A bpesti kir. ítélőtábla 1877. évi november 5-én 26756. szám alatt hozott Ítéletével, az elsőbiróság ítéletét azon értelmezéssel, hogy felperes kiskorú gyermekei gyámja minőségben indított keresetével elutasittatik, helybenhagyta: következő indokoknál fogva: Felperes azon állítását, hogy néhai férje 3500 frtban megállapított osztályrészéből alperesek még 600 frttal tartoznának elfogadható bizonyítékokkal jelen perben nem igazolta, mert az ellenirathoz csatolt 7. alatti okiratban felperesnek néhai férje határozottan beismerte, hogy emiitett osztály részére nézve teljesen kielégíttetett, s W. Oszkár tanú is határozottan vallja, hogy A. Péter az aláírás alkalmával beismerte, hogy a 3500 frtot felperes megkapta, ezen okirat ellenében, melynek felperes néhai férjét illetett örökrész kielégítésére vonatkozó tartalma, és W. Oszkár tanú által állított beismerésével is igazoltatik alperesnek B. Mátyás által említett beismerését a kereseti követelés jogosultságára nézve részbizonyitékul elfogadni nem lehet; annál kevésbbé lehetett az utóbb emiitett tanúnak vallomásához felperesnek pótesküt Ítélni: mert ezen tanú vallomásából ki nem tűnik, hogy alpereseknek állított beismerésénél felperes jelen lett volna ) s minthogy az alperesi bizonyítékok ellenében a felperes által javaslatba hozott föeskünek sem lehetett helyt adni, ennélfogva az elsőbiróság Ítéletét felperesnek keresetével elutasitísára nézve helybenhagyni kellett, azonban a fentebbi értelmezéssel azért, mert a kiskorúaknak a válasziratban lett megnevezése nem tekinthető a kereset kijavításának, hanem oly hiány pótlásnak, mely a p. t. rend. 11. §-ában és 297. §-ainak 14. pontjában érintett esetek hasonlatosságára utólag is eszközölhető, s mert a kereset kijavítása nem képezhet oly ítéleti rendelkezési tárgyat, mint az elsőbiróság ítéletében foglaltatik. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék a budapesti kir. tábla d*
