Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XX. folyam (Budapest, 1878)
124 ták, — ténybeli adatokat szolgáltatni annak igazolására, hogy az E. illetőleg H. rendeletnek fenti értelmezése téves alapon nyugszik. Ily adatokat azonban felperesek jelen ujitott perben nem szolgáltatnak, mert azon puszta érvelésük, hogy törvény szerint a vámdij mindig előre megállapítandó, és hogy egy bizonyos időtartamra legfelsőbb hatóságilag megállapított díjjegyzék időközben meg sem változtathatik; és hogy ennélfogva a m. kir. belügyministerium a 2 kr dijat utólag jóvá sem hagyhatta, — illetőleg az A. alatti jegyzék szerint 6 évre megállapított dijak megváltoztatását meg sem engedhette, az alapperbeli jogórvényes ítélet fent előadott alapjának megdöntésére szolgáló ténybeli adatot nem képez; de ezenkívül emez érvelésük már az anyaperben előadva volt, ós egyébként is minden törvényes alapot nélkülöz, — minthogy nem létezik törvény, különösen felperesek által erre vonatkozólag idézett törvényczikkek nem tartalmaznak oly intézkedést, melynél fogva a vámdijak szabályozására hivatott legfőbb közig, hatóságtól, az utólagos jóváhagyásnak, vagy a vámdijak időközi megváltoztatásának joga elvonatnék. De a belügyministerium által 1877. jan. 9. 1150. sz. a. kibocsátott és 3 B. illetve 3 S. alatt csatolt rendelet sem tekintethetik oly adatnak, melylyel az alapperben hozott legf. itélőszéki Ítéletnek hatályán kívül helyezését indokolni lehetne ; mert a m. kir. belügyministeriumnak legelői idézett E. illetve H. alatti rendelete, az alapperben a felperes és alperes közötti jogviszony elbírálásának alapjául vétetvén, s mint ilyen szükségképen bíróilag magyaráztatván, ezen magyarázat ellenében ugyanazon közig, hatóságnak utóbb kiadott rendelete birói figyelembe nem vehető. Ezek szerint felperesek annak igazolására, hogy a H. alatti rendeletnek, a legf. itélőszéki Ítéletben nyert értelmezése téves alapon nyugszik, bizonyítékot nem szolgáltatváu, azt jogerejében továbbra is fentartani stb. stb. kellett. 85. A magán uradalmi főhivatalnok nem tanúsítván sem oly hirtelenséget, sem oly képtelenséget, mely felmondás nélküli elbocsáttatását igazolhatná: azt hivataltóli elmozdítása esetére fél évi felmondás megilleti; következőleg az, vagy jogutódai az azzal járó illetmények követelésére jogosítottaknak is tekintendők. (1878. június 17. 5913. sz. a.) K. István mint V. Gábor püspöki főügyész s igazgató örököseinek megbízottja — Sch. György rozsnyói püspök e. 2003 frt