Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XX. folyam (Budapest, 1878)

125 fizetési hátralék iránt a rozsnyói jbiróság előtt 1877-ben pert indí­tott, melynek letárgyalása után a jbiróság 1877. aug. 17. 4317. sz, ítéletével felperest kere­setével elutasította, a perköltségeket kölcsönösen megszüntetvén, következő indokolással : Azon alperesi kifogás, hogy V. Gábort a püspök igazgatónak nem nevezte ki, megczáfoltatik a püspök D. E. leveleivel, melyekben V- kormányzó ügyészének ismeri el, és az A. alatti fizetési ivvel, mely annak mint kormányzónak rendes fizeté­séről tanúskodik. Az érdemre nézve azonban a kereset elutasítandó volt; mert V. Gábor a püspökségnél magán tisztviselő minőségben állván, ezen szolgálati viszonya csak magán szarződós által szabá­lyoztathatott. Felperes részéről pedig, szemben alperesi tagadással, nem bizonyittatott, hogy V- szolgálatbóli elbocsáttatása esetében, egy évi fizetése kiszolgáltatása általi kielégítésre lett volna jogosítva. A kir. tábla 1878. márcz. 6. 73104/877. sz. alatt alperest 910 frt 80 kr s ennek perkezdéstőli kamatai fizetésében elma­rasztalta. Indokok: Az A—E nem kifogásolt levelek igazolják, hogy alperes, midőn a püspökségi javakat átvette, V. Gábort az urad. főügyészi hivatalában az ott kitett illetmények mellett megerősítette, s nála is e minőségben tovább szolgált. Ezek szerint alperes V.-nal szolgálati szerződéses viszonyba lépett, illetőleg az elődje által léte­sített szolgálati szerződést átvállalta; s miután alperes mivel sem bizonyította, hogy az szolgálatában oly hűtelensóget vagy hivatali képtelenséget tanúsított volna, mely miatt azt minden előleges fel­mondás nélkül szolgálatából elbocsátani jogosítva volt; és miután V., tekintve állását, ettőli elmozdittatása esetére, rendes körülmé­nyek között fél évi felmondás megilleti; miután alperes az illetmé­nyek kereseti felszámításának helyességót ugy a G. alatti piaczi árjegyzék hitelességét nem kifogásolta, és felperesnek erre vonat­kozó azon állítását, hogy az mint a vidék központi piaczának ár-ki­mutatása egyedül irányadó, sőt a rozsnyóinál alperesre nézve még kedvezőbb, megjegyzés nélkül hagyta ; végre miután felperesek mint V. Gábor örökösei s jogutódjai, apjok jogait s követeléseit érvénye­síteni jogosultak, alperes pedig nem is állítja, hogy az ezen követe­léséről lemondott volna; mindezeknél fogva stb. stb. A legf. ítélőszék a kir. tábla ítéletét indokaiból hhagyta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom