Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XX. folyam (Budapest, 1878)

117 főváros részéről azoaban nem 1, hanem 2 kr. követeltetett és be is szedetett; a kereset tárgya tehát ezen többlet visszatérítésében áll. A tszék 1874. márcz. 2-án 3001. sz. a. Ítéletével alpere3t a kereset értelmében elmarasztalta ; lényegileg azon indokból, mert a belügyminiszter C. D. E. alatti rendeleteiben kimondotta, mikép alperes felsőbb engedélyezés nélkül nem volt jogosítva a szállított kőszénnek, kövezetvám czimén, 2 krrali megrovását elhatározni s beszedését eszközölni. A kir. tábla 1874. jun. 11-én 20601. sz. a. megváltoztatván a tszék ítéletét, felperest keresetével elutasította azon okból, mert felperes követelésének sem valódiságát, sem mennyiségét nem bizonyította, mire szolgálandott különösen a vám kifizetéséről szóló nyugták felmutatása, mit azonban nem teljesített. A legfőbb ítélőszék a kir. tábláét helybenhagyta, —• hanem következő indokból: Tekintve, hogy a m. kir. belügyministerium mint legfelső közig, hatóság, melynek törvényes felsőbb felügyeleti joga az 1848 : 23. tcz. értelmében a sz. k. városok minden közig, ügyekben hozott határozataira kiterjed — 1870. decz 23-án kibocsátott s felperes által E. alatt becsatolt rendeletében csak 1871. jan. l-jétől kezdve rendelte a kőszén mázsája után 1 kr kövezetvám szedését; s az illetékes legf. közig, hatóságnak ezen határozata irányadó mindazon magánjogi viszonyok elbirálására nézve, melyek ezen közigazgatási ügyből keletkeztek, és igy a felperes által támasztott visszafizetési igényekre is. Ezután B. Sámuel elhalván — özvegye ugy is mint kiskorú gyermekei t. s t. gyámanyja, s B. Henrik mint gyámtárs 1875. év szeptember havában 36,335 frt iránt a bpesti szék előtt perújítással élt. A tszék ezen újított perben 1877. jun. 19-én 16890. sz. a, ítéletet hozott, melyben a perújításnak helytadva, a legfőbb ítélőszék fent közlött 7466. sz. ítéletét hatályon kívül helyezte, és alperest ismét elmarasztalta a kereseti összegben következő indokolással : Felperesek perujitási kérelmöket a perdts 315. §-ának c) pontjára alapították, és habár alperes ellenezte is a perújítás megengedését, annak mégis helyt kellett adni, mert a felperesek által az ujitott perhez C. D. 0. P. Gn. B. T. U. 2. C. 2. 9—3. P-ig 3. R. 4. B. és á. C. alatt becsatolt okmányok lényegileg a per tárgyára vonatkoznak; mert továbbá ezen okmányok az alapperben nem